Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Böszörményi Gyula: Zsófi
Végül egy színes brokátból varrt, széles függönyajtóhoz érkeztek. Különös volt látni, hogy a huzattól lágyan libbenő anyagot Éjlépő Kajtár megkocogtatja behajlított ujjaival - s az úgy koppant mint a kemény tölgyajtók. Bentről ismerős hang szólt ki.- Bújjatok be, lelkecskéim! Már vártalak benneteket. Büvellő hirtelen megkönnyebbült. Átlépve a széles küszöböt, irdatlan rendetlenség közepén Hódfarok néne kedves, pufók arcát pillantotta meg. A vajákos asszony félhold alakú íróasztala mögött, magas támlájú karszékében ücsörgött. Előtte hatalmas halmokban álltak a kéregtekercsek, beadványok, kérelmek és folyó ügyek aktái. A falak mentén iratrendezők magasodtak, halkan nyöszörögve a vaskos fóliánsok, kartotékok és kódexek súlya alatt. Az egyik sarokban kandalló állt, melynek füstös tüzét épp Borzalag próbálta életre piszkálni.- Rontás kerüljön benneteket! - köszönt Éjlépő Kajtár.- Átok térüljön utatokból, gyerekek - biccentett Hódfarok néne, külön mosolyt küldve Büvellő felé. - Örülök, hogy ilyen hamar ideértetek. Csüccsenjetek le arra a rakás iratra, és figyeljetek, mert nincs vesztegetni való időnk. Büvellő engedelmeskedett, a garabonciás azonban inkább állva maradt. Hódfarok néne feltúrta az asztalán heverő tekercsek halmát, majd az aljáról előhúzott egy vörös pecséttel ellátott példányt.- Itt is van! - mondta. - Borzalag, hozd ide az okulárémat, kérlek! Az éppencsaknem-táltos bosszús nyögések közepette felkecmergett a kandalló elől, átcsoszogott a szobán, és ruhája egyik zsebéből - számtalan akadt rajta - elővette a drótkeretes szemüveget.- Magamnál tartom, különben folyton elhánynád valamerre - morogta. Hódfarok néne a segédjére mosolygott, majd az orrára biggyesztve az okulárét, tanulmányozni kezdte az iratot.- Kajtár fiam, te tudsz róla, hogy mostanság nyugtalanító híreket kapunk a Világfa legkülönbözőbb szintjeiről - szólt a vajákos asszony.- Elsősorban a Lombszint legrégibb álomvilágaiból - bólintott Éjlépő Kajtár. - Az utóbbi két holdforduló alatt harminchárom népmeséből jelentettek erőszakos eseményeket. Idegen álomlények törtek be, felforgatták a helyszíneket, bántalmazták a szereplőket. Máshol fontos mesekellékek eltűnését jelentették, melyek nélkül az adott történet értelmetlenné válik.- No, akkor most kapaszkodj, fiacskám! - sóhajtott Hódfarok néne, és a kezében tartott kéregtekercset Kajtámak adta. Miközben a garabonciás kapkodva olvasta a jelentést, a vajákos asszony sietve elmondta Büvellőnek a lényeget.- Tegnap éjjel különösen erős rémálmot érzékeltünk a Valóságban. Két éber gyerek, egyébként testvérek, nyugtalanul aludtak, néhányszor fel is sírtak. Ez még nem volna olyan rendkívüli. Csakhogy a szüleik szintén rémálmokat láttak, ezért odaküldtem néhány ügynököt. Nem részletezem, mit találtak az éber családnál, mivel a jelentésből úgyis kaptok másolatot. A lényeg, hogy a gyerekek egy bizonyos népmesét szerettek volna meghallgatni elalvás előtt. Olyan mesét, amit azelőtt már sokszor felolvastak nekik, a könyv pedig ott állt a polcukon. Tegnap este azonban a szülők üresen találták azokat a lapokat, melyeken a történetnek lennie kellett volna.- Eltűnt az egész mese? - hökkent meg a Büvellő.- Másról van szó - csóválta varkocsos fejét Hódfarok néne. Maga a mesevilág levele továbbra is ott rezeg a Lombszinten, és a legtöbb szereplőjének sem esett baja. Ellenőriztük. Csakhogy a történet főszereplőjének nyoma veszett, s ennek hatására a népmese ki törlődött az éberek összes könyvéből. A család olyan rémálmot látott, amiben őket is valami megnevezhetetlen, gonosz bűverő üldözte. 84
