Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Böszörményi Gyula: Zsófi
- Az ügynökeink miért nem szálltak szembe vele? - pillantott fel dühösen a kéregtekercsből Kajtár.- Olvasd tovább a jelentést és megtudod - felelt a néne helyett Borzalag. - Az öt kiküldött ügynökből három szintén eltűnt, egy pedig súlyosan megsebesült és a Puha Odúban fekszik, Rossz Álomba zuhanva. Csupán egyetlen varázsló volt képes elmenekülni a rémálom elől. O írta a jelentést.- Melyik mesevilágból rabolták el a főhőst? - kérdezte Büvellő, aki máris izgatottan fészkelődéit az irathalmok tetején.- Ismered Fehérlófia történetét? - fordult felé Hódfarok néne.- Ne! - szaladt ki a döbbent kiáltás a révülő lány száján. - Hisz az a Világfa lombjának egyik legszebb, legősibb álomvilága!- Fehérlófia meséjét valószínűleg már jóval a honfoglalás előtt ismerték az őseink- bólintott komoran a vajákos asszony. - Igazi táltos mese, tehát felbecsülhetetlen értékű és megismételhetetlen. Tegnap éjjel azonban Fehérlófiát elrabolták. Éjlépő Kajtár végzett a tekercs olvasásával. Egész valóján látszott, hogy majd' szétveti a türelmetlenség.- Megkapom az ügyet? - kérdezte.- Mi másért hívattalak volna? - mondta Hódfarok néne. - De legyünk pontosak: ti kapjátok meg az ügyet! Büvellő veled tart, mivel a nyomok a Valóságba vezetnek. Szükséged lesz a segítségére. Zsófi attól tartott, hogy a garabonciás, aki messze a Tetejetlen Fán az egyik legnevesebb álomnyomozó hírében állt, tiltakozni fog. Elvégre Fehérlófia elrablása valóban hatalmas jelentőségű bűneset, ő pedig pusztán tanonc a rontásűzőknél, még ha végzős is. Éjlépő Kajtárnak azonban eszébe sem jutott, hogy elutasítsa a segítséget.- Büvellő már számtalanszor bebizonyította révülő képességeit - szólt a garabonciás.- Jobb társat aligha kaphatnék.- így gondolom én is - Hódfarok néne újból a papírjai közé túrt, s most egy zöld pecsétes tekercset nyújtott át Kajtámak. - A megbízóleveletek. Ezzel a Világfa minden olyan álmában szabad révülésetek lesz, ahova csak menni akartok. S természetesen a Valóság sem kivétel ez alól. Büvellő látta, hogy az utóbbi lehetőségtől Éjlépő Kajtámak kissé elfancsalodott az arca. A garabonciás vérbeli révülő volt, aki egykor ugyan a Valóságban született, de hosszú esztendők óta nem járt már ott. Az éberek birodalma túl sok szabályt, korlátot és tiltást jelentett a varázstudók számára. Nem használhatták szabadon a bűverejüket, nem hívhatták magukhoz hús-vér alakjukban a segítő állatukat, viszont ki voltak téve a Valóság olykor kegyetlen, veszedelmes történéseinek.- Ha kell, az éberek közé majd én megyek - ajánlkozott gyorsan a lány. - Egyébként sem hiszem, hogy Fehérlófiát odavitték volna az elrablói.- Lehetőleg máris induljatok - kérte őket Hódfarok néne. - A mese nem maradhat túl sokáig főhős nélkül, különben a Lombszinten található levélvilág szélei felpöndörödnek. Egyetlen holdforduló alatt rá kell találnotok Fehérlófiára, nehogy porrá omoljon az egész mese. Éjlépő Kajtár eltette a megbízólevelet, Büvellő pedig felállt halkan zizegő ülőhelyéről. Ekkor azonban a révülő lánynak még eszébe jutott valami.- Hamarosan kezdődik a téli szünet - mondta. - Apuék nyugtalankodni fognak, ha nem megyek haza.- Borzalag még ma pillangószámyra írt üzenetet küld a családodnak arról, hogy az Álomfelügyelet megbízását kell teljesítened.- Köszönöm - biccentett Büvellő, de még mindig nem indult a kijárat felé. Zavartan toporgott, idegesen gyűrögette kezében a vörös pecsétes jelentést. Már-már szólt volna, 85
