Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Böszörményi Gyula: Zsófi
lebegtette azt. A férfi jól ismerte a járást a jurtán belül, így néhány perccel később már az igazgató előtt állt.- Mi járatban vagy, barátom? - kérdezte enyhe csodálkozással és nem kevés gyanakvással tudós Tűzugró Vazul. - Szokatlan, hogy az Álomfelügyelet egyik legügyesebb garabonciás ügynöke bűbájképzőt látogasson. A harmincas éveit taposó, megnyerő arcú férfi elmosolyodott, majd két kezét az igazgatói jurta közepén lobogó Eleven Tűz lángjai fölé tartotta, hogy megmelengesse az ujjait.- Két esztendővel korábban, néhány holdforduló idejére még tanonckodtam is itt, ne feledd! - mondta csendesen. - Igaz, akkor egy csetlő-botló kölyök alakját öltöttem magamra, s Vakegémek csúfolt mindenki.- Tudok róla, bár akkoriban még Lúdvérc átkát nyögve a havasokban bolyongtam- biccentett a vén sámán, s ráncos arcán megrándult néhány izom a keserves emléktől.- Gondolom, most nem azért jöttél, hogy ismét beiratkozz.- Az Álomfelügyelet küldött - Éjlépő Kajtár tekintete elkomorult, s makacsul csak a lángokat nézte, miközben beszélt. - Magammal kell vinnem az egyik tanoncodat. Tudós Tűzugró Vazul máris a jurta tartógerendái közül lelógó színes csengőzsinór felé nyúlt.- Hívom a pedellust - mondta. - Halljam, kiről van szó?- Botlik lánya, Büvellő az, akiért jöttem - felelt Éjlépő Kajtár, s a hangja semmi jóval nem kecsegtetett. * * * Oly gyorsan történt minden, hogy Büvellő csak akkor kezdett magához térni, mikor a Gyémánt Jurta világában, az Álomfelügyelet sátra elé értek. A pedellus, akit tudós Tűzugró Vazul érte küldött, a Rontórovás Könyvtárban talált rá, mikor épp az elsősöket terelgette össze. Néhány perccel később már az igazgatói jurtában állt, és hökkenten vette tudomásul, hogy nyomban Éjlépő Kajtárral kell mennie. Habár a téli szünetig volt még néhány hét, a Gyémánt Jurta különleges utasítására tudós Tűzugró Vazul elengedte Büvellőt. Miközben Kajtár Ébredés Ajtaját bűvölt, amin átlépve egyenesen a Világfa csúcsára juthattak, a lány azon törte a fejét, mi várhat rá. Az Ámyjurta harmadikosai ugyan már rendszeresen kaptak éles feladatokat is, segédként kísérve el egy-egy rontásűzésre a tapasztalt ügynököket, de ez a kapkodás valahogy mást sugallt. Az Ébredés Ajtaján túl a Peremerdőbe jutottak. Éjlépő Kajtár fekete köpenyegén még mindig csillogott némi zúzmara, amint gyors léptekkel átvágott a Gyémánt Jurta előtt terpeszkedő sátorvároson. Büvellő szerette volna megkérdezni tőle, hogy miért ment gyalogosan a Pádis-fennsíkra, ha visszafelé az Ébredés Ajtaját használta, de a garabonciás láthatóan nem volt beszélgetős kedvében. Markáns, szép arcán rettentő feszültség vibrált, alsó ajkát gyakran beharapta, s csakis a legszükségesebb pillanatokban nézett a lányra, aki mellette loholt. Az Álomfelügyelet óriási, csíkos párnát idéző sátrának ajtajában csak addig torpantak meg, amíg Kajtár igazolta az őröknek kilétét. Ezután kusza, váltakozóan széles és keskeny, egyenes és kanyargó folyosók hálózata következett. A belső falak látszólag vékony, könnyedén lebbenő „lepedőkből" álltak, de valójában bűverővel átitatott, tökéletesen hangszigetelt, áttörhetetlen anyagból készültek. Büvellő az olykor feltáruló ajtókon belesve mindenféle álomlényt és révülőt láthatott, akik buzgón dolgoztak. Ez a hivatal volt felelős a Világfa mindhárom szintjének biztonságáért, s persze azért is, hogy az Álomvilág és a Valóság ősi egyensúlya fennmaradjon. 83
