Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Böszörményi Gyula: Zsófi
Ezzel elrobogott. Az elsősök lassan végeztek a reggelivel, s hangosan fecsegve torlódtak az étkező ajtajánál. Büvellő hozzájuk lépett, s megpróbálta túlkiabálni őket.- Figyelmet kérek, manószutykok! A Rontórovás Könyvtárába megyünk, ahol megkapjátok a délelőtti feladatot. Elégedetlen moraj hullámzott végig a társaságon, és Büvellő bizony megértette őket. Az Ámyjurta könyvtára a legkellemetlenebb helyek közé tartozott a hatalmas kollégiumban, két okból is. Egyrészt az ott tárolt (vagy inkább lakó) kötetek, fóliánsok és kéregtekercsek szinte kivétel nélkül valamiféle bosszantó, sőt egyenesen életveszélyes átokkal voltak verve, s önálló akarattal rendelkeztek. Másrészt a könyvtáros, Zabos Karamella a tanerők legkiálhatatlanabb, legostobább és legkoszosabb fajtájához tartozott, akit senki nem szeretett tíz lépésnél közelebb tudni magához.- Nincs vita, gyerünk a Rontórovásba! - kiáltotta Büvellő, maga előtt terelgetve az elsősöket. - Remélem, mindenkinél van bűbájostor. Nem árt, ha magatokra olvastok némi erős mocsokhárító-igét, mielőtt Karamellával találkoztok. Halk kuncogás futott végig a folyosón baktató tanoncok között. A fáklyák fényében (az Ámyjurta ezen részén egyetlen ablak sem engedte be a délelőtti napfényt) úgy néztek ki a kölykök, mint megannyi csámpázó kobold. A Rontórovás Könyvtár védő bűbájokkal óvott, hatalmas ajtaja nyikorogva tárult fel előttük. Odabenn még kevesebb világosság várta őket, mint a folyosón.- Rontás kerüljön! - harsogták kórusban a tanoncok. A magas pult mögül felbukkant Zabos Karamella fancsali képe, félhold alakú szemüveggel csúfítva.- Belétek is, szutykok! - mordult közönségesen a vértelen ajkú, sápadt nő, miközben agyonrágott tollszárával vadul vakarta retkes füle tövét. - Rossebet akartok már megint? Büvellő félretolt az útjából néhány tanoncot, s a pult elé állva igyekezett szigorúan Karamella üres tekintetébe nézni.- Átokkönyv-befogásra hoztam az elsősöket - mondta, majd a tanoncokhoz fordult. - Álljatok sorba és diktáljátok be a neveteket Karamellának.- Franc, aki megesz benneteket, má' megin' meló! - zsörtölődött a könyvtáros, de azért felcsapta a vaskos jelenléti naplót, a szélébe beletörölte a tollszár fülzsírtól ragacsos végét, és írni kezdte a neveket. Mialatt ez tartott, Büvellő leült az olvasóterem egyik üres asztalához, és fáradtan, égő szemmel bámulta a bűbájlámpás lángocskáját. Már-már elaludt, mikor a tanoncok közül többen ámulva felkiáltottak. A révülő lány a sötétbe vesző, hatalmas polcrendszerek felé nézett, s látta, hogy néhány bőrfedelű, csatos varázskönyv verekszik a padlón. Kézitusa haladó varázstudók számára - állt mindegyiknek a gerincén.- Semmi pánik, mindjárt befejezik - harsogta a megszeppent tanoncok felé. Igaza lett. Miután az egyik kötetnek sikerült csatja sarkával kimarcangolnia a társából néhány oldalt, amaz vinnyogva elmenekült a félhomályban. Mivel Zabos Karamella végzett a névsor bejegyzésével (amire azért volt szükség, hogy kifelé jövet megállapíthassák: nem tűnt-e el valamelyik tanonc a veszedelmes polcrendszerek útvesztőjében), Büvellő ismét magához ragadta a figyelmet.- A mai feladat végtelenül egyszerű. Hármasával induljatok el, keressétek meg és kölcsönözzétek ki Töpszi Uzunka művét, melynek címe: Rágcsagyökér volt az anyám, meg is csócsálta az apám című verseskötetét. A szerző és irománya nevét hallva az elsősök némelyike ismét nevetgélni kezdett. Az értelmesebbek azonban már sejtették, hogy a költőnő könyve valószínűleg nagyon kellemetlen átokkal van verve, s lesz vele gond, míg kikölcsönzik. Nekik volt igazuk. Büvellő zsebében már ott lapult az ellenméreg, mivel számított rá, hogy az elsősök közül sokan félbuggyant állapotban kóvályognak majd elő a polcok közül. Töpszli Uzonka verseit ugyanis olvasni sem kellett, elég volt a kötetet megérinteni, s a rajta ülő átok félelmetes 80
