Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Böszörményi Gyula: Zsófi
- Az ősboszorkány orrszőrére mondom, félre az utamból! - kiáltotta Büvellő. A pizsamás társaság hirtelen kettévált előtte, szabad járást nyújtva az alagsori lányvécé felé. Zsófi tétovázás nélkül az ajtóhoz lépett, de az persze nem nyílt, mivel odabenn talán már plafonig ért a hó.- Locspocsolyahó! - kiáltotta Büvellő, mire az ostorából vörösen izzó gömböcskék ugrottak elő, és besiklottak a kulcslyukon. Egyetlen szemvillanással később olvadt hóié kezdett szivárogni az ajtórés alatt. A révülő lány újra próbálkozott, és végre sikerült rést nyitnia, hogy beférjen rajta. A lányfürdő plafonjából nagy pelyhekben szakadt a hó. Valahol a fehér derengés mélyén azonban látszott a kétségbeesetten vergődő elsős tanonc feje, amint megpróbálta arcát a fullasztó, gyorsan jegesedő „paplan" fölött tartani.- Jövök, Szatyi! - kiáltotta Büvellő. A locspocsolyahó-varázslat tűzgömbjei buzgón olvasztották a havat, de nem bírhattak a plafonból áradó utánpótlással. Zsófi ostorával újabb bonyolult mintát rajzolt a levegőbe.- Hóförgeteg, csitulj-olvadj! Jégpáncél, vízzé porladj! A lányvécét betöltő, dermesztő „dunyha" hirtelen apadni kezdett, miközben a plafonból sem hullott több pehely. Most a folyosóról hallatszott be ijedt kiabálás, mivel a hidegáradat elöntötte az odakinn kíváncsiskodók meztelen lábát. A hóförgeteg-rontás erejét vesztette. A fürdő hideg kövén fogvacogva toporgott Szatyi, vörösre fagyott karjait maga köré fonva. Büvellő kandalló-varázst olvasott a lányra, s egész közel hajolt hozzá.- Neked teljesen elment az eszed? - kiabálta. - Tudom, hogy otthon agyon voltál kényeztetve a kedves mama és papa által, de ennek vége! Ez itt, kérem, az Ámyjurta ám! Itt rontások kucorognak minden sarokban. Nem véletlenül mondtam, hogy elalvás előtt tessék meghallgatni a sugalló-párna szavát! A szegény elsős szemében forró könnycseppek jelentek meg. Büvellő hirtelen elszé- gyellte magát, amiért így ráripakodott. Épp olyan vagyok már, mint az én egykori felügyelő banyám! - gondolta. - Rosszfű Róna pont ezekkel a szavakkal szidott össze, mikor elsős koromban kikapart a hóförgeteg alól. Gyorsan átölelte a lányt, segítve neki visszatántorogni a hálóterembe. A többiek követték őket, s végignézték, amint Büvellő lefekteti és betakargatja a tanoncot.- Most aztán szunya! - morgott a megszeppent társaságra. - Holnap átokverte tárgyakkal gyakoroltok, úgyhogy pihenjétek ki magatokat! Eközben valahol Magyarországon...- Anyúúú, anyúúú, az Öcsi húzza a copfom! - visította a szőke kislány, meztelen talppal robogva keresztül a lakáson. Testvére vad vigyorral rohant utána, vékony lábszára körül suhogott a bő pizsamanadrág szára.- Elég lesz már, Öcsike! - lépett ki a mamájuk a konyhából, kezében félig eltörölt tányérral és kockás kendővel. - Fruzsi, te pedig lehetőleg az ágyad felé menekülj! A két gyerek éles kanyart vett, átfutott a nappalin, zergeként szökkenve keresztül fotelban ücsörgő apjuk kinyújtott lábain, majd eltűnt a hálószobában. Bentről néhány pillanatig még heves pámacsata hangjai szűrődtek ki, azután a nyolcéves Fruzsi kiáltása harsant ismét:- Anyúúú, készen vagyunk! Erre a varázsszóra mindkét szülő megjelent a gyerekszobában. Apu leült Öcsi ágyának szélére, Anyu viszont a könyvespolchoz lépett és kérdőn fordult a gyerekek felé.- Halljuk, mit szeretnétek hallani ma este?- A malacokat! - kiabálta kipirulva Öcsi. 78
