Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Böszörményi Gyula: Zsófi
cseppet sem kényeztette el. A folyosókon olyan dermesztő volt a levegő, hogy reggelre irtott jégpályává vált a padló, a falakat pedig fehér zúzmara borította. Egy emelettel feljebb, ahol a másodikosok hálótermei sorakoztak, már sokkal kellemesebb időjárás uralkodott. A harmadikosok pedig kifejezetten úri körülményeket élvezhettek, hiszen a szobáikban vaskályhák duruzsoltak. Botlik Zsófi vágyakozva gondolt saját puha, baldahinos ágyára, ami ma éjjel üresen marad. Mint öreg tanonc, olykor kénytelen volt elvállalni egy-egy éjszakai ügyeletet, mivel az Árnyjurta nem bővelkedett megfelelő számú tanerőben.- Megbűvölöm a párnácskát! - ajánlkozott Lucaszéki Regehű, látván, hogy a révülő lány milyen savanyú képet vág. - Te kortyolj addig a teácskából, rubinszívű puszedlim. Tettem bele borókát, ahogy szereted. Zsófi hálásan mosolygott az idős tanerőre, aki máris a terem szemközti falánál álló ágyneműtartóhoz totyogott. Az asszonyság fürgén felemelte a festett tulipánokkal díszített ládafedelet, majd nyögve-sóhajtva kihúzkodta a hatalmas, hófehér párnát. A révülő lány leült a hosszú tanári asztalhoz, melyen tömegével álltak a legkülönbözőbb kacatok. Az osztálynaplók mellett leégett gyertyacsonkok, repedezett üvegű okuláré, néhány tucat foszló tollú penna, tintapecsétes jegyzettekercs és egy körtemuzsika hevert. Zsófi maga elé húzta a bögréjét, majd óvatosan felemelte a teáskannát, és töltött magának a forró italból. Mindeközben Lucaszéki Regehű nekilátott, hogy bűverőt bájoljon a sugallópámába. Ezen a csudás varázstárgyon senki nem nyugtatta soha a fejét, mivel egészen másra szolgált. Libatollal vaskosra tömött „teste" képes volt ugyanis magába szívni azt a néhány üzenetet, amit Regehű asszony rá akart bízni, s aztán szétsugallta azokat a hálótermekben lefekvéshez készülő tanoncok kispárnáiba. Zsófi jól emlékezett rá, mennyire megrémült, mikor először hallotta suttogni a saját ciháját. „Jól figyelj, mert ezt sugallom..." - motyogta a kispárna. Ezután elárulta, hogy az éjjel merre nem ajánlatos kóborolnia a tapasztalatlan tanoncnak; hol és milyen rontás, vagy ártó szándékú álomlény, esetleg kísértet kóborol. Sőt, arról is sugallt, miféle tanórák várhatóak másnap.- Ugggy! - hangzott Lucaszéki Regehű elégedett csettintése. A rontástörténet tanárnője visszagyömöszölte a sugallópámát a helyére, majd rácsukta a tulipános láda tetejét. Ezután maga is az asztalhoz ült, szemközt Zsófival, s csorgatott némi teát a saját bögréjébe, alaposan megpakolva azt kockacukorral.- Mit választasz, mézespusszancs? - nyájaskodott a tanerő. Mivel azonban Zsófi egészen elmerült saját gondolataiban, kissé hangosabban is rámordult: - Büvellő kedves, nyikorogj már valamit!- Oh, bocsánatot kérek! - kapott észbe a lány, s félig hátrafordulva, a nemezfalon függő varázstérképre sandított. - Mondjuk... Legyen a hóförgeteg az enyém. Elsős koromban magam is beleestem a csapdájába.- Jól emlékszem! - heherészett a pufók tanerő. - Rosszfű Róna kapart ki a hó alól.- Elbír egyedül a másik két varázsbalhéval? - aggodalmaskodott Zsófi, remélve, hogy ezzel elterelheti a kellemetlen témáról Regehű asszonyság figyelmét.- Nem lesz gond, butuskám! - legyintett a vén tanerő. - A koboldokra kevés figyelmet kell szánni, hisz senkit nem zavar, ha az üres tornateremben rajcsúroznak kicsit. Csikorgányit pedig már az életében is ismertem. Rettenetes hangokat képes kiadni, szünet nélkül vacakol a rozsdás láncaival, mégis az egyik legbékésebb kísértet, aki csak az Amyjurtában lakik. Büvellő kiitta a teáját, majd sóhajtva felállt az asztal mellől.- A sámánigazgatónk gondoskodhatna végre új tanerőkről - mondta kicsit korholó hangon. - Mégse járja, hogy mi, végzős tanoncok lássuk el a nevelői feladatokat. 76
