Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Böszörményi Gyula: Zsófi
Böszörményi Gyula Zsófi- Tekered] térkép, tárd fel titkod! - suttogta Botlik Zsófi, szemközt állva a sötétbarna, repedezett nemezfallal. Halk surrogás hallatszott, miközben a görbe vasszögről - eddig láthatatlan - kéregtekercs hajtogatta ki magát. Szakadozott széle, kopott színei jelezték, hogy a térkép rettenetesen régi. A rajta látható ábrák zavarbaejtő módon összemosódtak, hajladoztak, váltogatták a helyüket. Zsófi a homlokát ráncolta.- Ne szórakozz velem, mert vécépapírrá bájollak! - morogta. A varázstérképben lakó teremtmény, bár nem mutatkozott, értett a szóból, s rögvest jól kivehetővé rendezte a kéregtekercs ábráit. A Rontáselhárítók és Szömyszivatók Árnyjurtájának alaprajza immár tökéletesen látszott. Zsófi ráfektette mutatóujját a penészszagú lapra, és gondosan megvizsgált minden folyosót, kisebb és nagyobb helyiséget, beugrót és zugot.- Halljuk, cukrosmézem, mire számítsunk az éjszaka? - szólalt meg a révülő lány mögött egy édeskésen lágy női hang. Lucaszéki Regehű, az Árnyjurta rontástörténelmet tanító bűbájosa gömbölyded testével közelebb nyomult a falon lógó térképhez. Pufók arca, mint szinte mindig, most is pirospozsgásan virított a fáklyák imbolygó fényében. A tanári szobában csupán ketten tartózkodtak. Zsófi néhány pillanatig még tanulmányozta a varázstérképet, majd rákoppintott az alagsor egyik helyiségére.- Nem lesz különösebben rémisztő éjszakánk - szólalt meg végül. - Ha jól látom, a földszinti tornateremben koboldbulit tartanak hajnali négy felé. Az első emelet fő folyosóján Csikorgányi szelleme fog kísérteni, a szokásos lánccsörgetéses, fogrecsegtetéses műsorát adva elő.- Tőle már az elsős tanoncok se rémülnek meg - kuncogott Regehű asszonyság. - Szegény Csikorgányi elavult kísértetnek számít manapság.- Továbbá álomhurrikán söpör végig a négyes, hatos és kilences tantermeken - folytatta Zsófi, homlokát ráncolva. - Ezt a jelet az alagsori lányvécében viszont nem ismerem fel.- Totyogj csak kicsit oldalra, butuskám! - ajánlkozott Lucaszéki tanerő, majd egyetlen csomóval szerénykedő bűbáj ostorával őrlángot bájolt a térkép közvetlen közelébe, hogy jobban lásson. A száraz kéregtekercs idegesen megzörrent. - Hoppá, hoppá, hiszen ez a hóförgeteg-rontás jele! Zsófi elfújta a Regehű asszonyság által megidézett, levegőben lebegő lángot - a térkép mélyéről megkönnyebbült sóhaj szállt fel majd hátat fordított a falnak. A hosszú tanári szoba, melynek végében hatalmas, ódon kandalló gubbasztott, lángoló fahasábjai fölött öntöttvas üstöt rotyogtatva, kellemesen meleg helyiségnek számított. Az Árnyjurta földszinti hálótermeihez képest mindenképpen, hisz az elsős tanoncokat a szigorú házirend Regényrészlet 75
