Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
DANI - Sietek... De nem lehetne, csak egy pillantásra még, beugrani édesanyámhoz, a testvéremhez... Csak rájuk nézek... Meg Sajtár Bencéhez, az én drága jó kutyámhoz... hogy megsimogassam azt az okos fejét... HOLDHERCEG - Nem lehet, Dani! Lejárt az időm, engem sem láthatsz többet. DANI - Köszönöm, amit értem tettél. Kár, hogy nem sikerült eljutnom a Családkötő Tündérhez. HOLDHERCEG - Biztos vagy te ebben? DANI - Biztos hát. Se nem láttam, se nem hallottam, még csak beszélni sem tudtam. HOLDHERCEG - És ha a Családkötő Tündér érti a szív beszédjét? DANI - Megint ezzel a szívvel jössz itt! Az én szívem még sosem beszélt! Én legalábbis ezt hallottam. HOLDHERCEG - Lehet, hogy igazad van. Én azért többet bíznék a szívemre a helyedben... DANI - Többet? Majd elgondolkozom rajta... Azt hiszem, megérkeztünk. Hová lettél? Hová lett a holdfényparipa? Ez az ágyam... Hát, úgy látszik, ez nekem nem jött össze... Családkötő Tündér. Rombol, Gombol, Pentaton, Kakofon, Böffentő Sárkány Sámuel, Elektromos Sziporkahiéna... Mennyi marhaság! Hogy gondolhattam egy pillanatig is komolyan, hogy ilyesmi lehetséges... Álmodtam, de álomnak nem volt nagyon rossz, láttam anyát meg a testvéremet, meg Sajtáros Bencét, a derék kutyát... Persze ezek se voltak igaziak... Talán csak az a ronda gonosz családmanó volt valódi, mert az aztán rendesen tönkrerontotta az életemet. Aludj még egy keveset, Dani, mindjárt itt a reggel, mehetsz falevelet gyűjteni... Be jó lesz is, istenkém... NEVELŐTANÁR - Egészségetekre a reggelit! Igyekezni, manók, már megérkeztek a látogatóitok. Aki a nevét hallja, az mehet a társalgóba, mert vendége érkezett. Szakály Andris, Csont Bence, Nagy Gábor, Lisztes Csaba... DANI - Hej, ha igaziból eljutok a Családkötő Tündérhez, most én is mehetnék a társalgóba... NEVELŐTANÁR - Kiss Róbert, Jankovics József, Huszka János, Novák János... DANI - Nem is kell, hogy engem meglátogassanak. Smafu az egész, csak álmodtam a Holdherceget meg a holdfényparipát, meg a Nagy Családerdőt... Szép álom volt, elmúlt, nem fogok bedőlni az ilyesminek többé. Ha nekem nincs családom, akkor nincs családom... azért anya... elhallgass, Dani! Csak nem fogsz elérzékenyülni! NEVELŐTANÁR - Kovács Péter, Márton János. Ők mehetnek a társalgóba, a látogatókhoz. A többiek sorakozzanak, indulunk kerti munkára. DANI - Mindig ez a vége. Kerti munka. Persze, a kerti munkában is van jó, a friss levegő, az egészséges testmozgás... A fenét, semmi jó nincs a kerti munkában. Utálom. A látogatás, az jó, de az én édesanyámat fogva tartja a gonosz családi manó... Megint miket fantáziálok... Én megőrültem... NEVELŐTANÁR - Dani! DANI - Tessék, tanár úr, már be is álltam a sorba. Mindig velem van baj... NEVELŐTANÁR - Állj ki a sorból, kisfiam! DANI - Miért álljak ki, tanár úr? Most igazán nem csináltam semmit. NEVELŐTANÁR - Mert látogatód érkezett, kisfiam. DANI - Nekem? NEVELŐTANÁR - Neked. DANI - Nekem? Látogatóm? Kicsoda? NEVELŐTANÁR - Az édesanyád... DANI - Az édesanyám... Futok, szaladok... Akkor mégiscsak igaza volt a Holdhercegnek... de ki beszélt a Családkötő Tündérrel, ha nem én... lehet, hogy mégiscsak a szívem? NEVELŐTANÁR - Tessék? Elvette az eszedet az öröm, Dani fiam? DANI - Azt hiszem, igen. Eljött hozzám... az édesanyám... Talán hozta Sajtár Bencét is... NEVELŐTANÁR - Ki az a Sajtár Bence? DANI - Sokat köszönhetek neki, tanár úr kérem... ő a kutyám... illetve, még nem is az enyém, de majd az enyém lesz, egyszer... NEVELŐTANÁR - A kutyád... Na, szaladj... Teljesen megbolondította ezt a gyereket a boldogság... DANI - Igen. Majd megszokom... ha egyáltalán meg lehet szokni... 54
