Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
PENTATON - Kakofon! Te tényleg nem sajnálod, egy kicsit sem? KAKOFON - Mit sajnáljak rajta? Próbálkozott, nem sikerült neki. PENTATON - De ha nem sikerült, akkor miért bünteted azzal, hogy elveszed a hallását? Akkor nincs jogod elvenni a hallását! A Családtörő Tündér sem fog megtudni semmit, hiszen nem jutott el a Családkötő Tündérhez. KAKOFON - Kell is nekem a vacak hallása! Van nekem százszor jobb annál. Nesze, visszaadom a hallásodat! (Ismét az eredeti erdő-zaj-zörej) DANI - Megint hallok! De jó, hogy megint hallok! Nem tudom, önök kicsodák, de nagyon jók lehetnek, ha visszaadták a hangomat. PENTATON - Hallod, Kakofon, azt mondták, hogy jó vagy. KAKOFON - Hallani sem bírom az ilyesmit. Azt ajánlom, tágulj innen, amíg meg nem gondolom magam. DANI - Tágulok, tágulok, azért mégiscsak jó ember vagy te, Kakofon... Akarom mondani, jó manó... akarom mondani, baltás rém... KAKOFON - Tünés! PENTATON - Igazat mondott a gyerek. KAKOFON - Elhallgass! A végén még tényleg megjavulok! Abból nem esztek! PENTATON - Siess, Dani, nehogy tényleg meggondolja magát. DANI - Sietek! Már ahogy tudok, nem látok semmit, folyton megbotlom a gyökerekben, ágakban, a bokrok megvérzik a kezemet... De azért futok... ROMBOL - Nekem jöttél. DANI - Bocsánat, kihez van szerencsém? ROMBOL - Rombol vagyok, az erdei manó. Máris fordulj vissza, mert ha még egy lépést teszel, békává változtatlak. DANI - Miért éppen békává, kedves Rombol? ROMBOL - Nem vagyok kedves. Azért békává, mert ez jutott eszembe. Na, fordulsz, vagy változtassalak? DANI - De hiszen mi már találkoztunk! Nem emlékszel? ROMBOL - Lehet. De nem ebben az irányomban. Nekem egyirányú emlékezetem van. Te a másik irányból jöhettél. DANI - Lehet, hogy a másik irányból. Akkor jöttem, most meg megyek. ROMBOL - Hova mész? DANI - Haza. A Családkötő Tündérhez jöttem, de te elvetted a látásomat, Kakofon manó elvette a hallásomat, aztán valaki elvette a hangomat is, így nem találtam meg a tündért, és ha megtaláltam volna, sem tudtam volna neki elmondani, hogy mit akarok, inkább visszafordultam. Hazamegyek, vissza kell érnem reggelig az intézetbe, mielőtt felébrednek a gyerekek, különben szökésért megbüntetnek. GOMBOL - Rombol, add vissza neki a látását! Látod, hogy milyen szerencsétlenül járt! Miért bünteted? ROMBOL - Megint itt vagy, Gombol? Már azt hittem, elhagytad az erdőt. Nem adom neki vissza a látását. GOMBOL - De ha nem érte el a célját, megtetted, amivel a Családtörő Tündér bízott meg! Minek tovább büntetni szegényt. ROMBOL - Igazad van. Megtettem, amivel megbízott a Családtörő Tündér. Nesze, a látásod, kisgyerek, de most már pucolj, mert hajnalodik, és ilyenkor nem tartózkodhatnak gyerekek a Nagy Családerdőben. DANI - Látok, megint látok. Te, Rombol, nem is vagy olyan gonosz, mint gondoltam! És milyen fényesség van itt! A sötétség helyén? És ti milyen szépek vagytok, mind a ketten, és milyen méltó- ságos az arcotok... a termetetek... ROMBOL - Hú, a keserves mennydörgős ménkűbe, nem bírom az ilyesmit hallani! Futás, különben meggondolom magamat! GOMBOL - Igaza van a fiúnak, Rombol, nekem is tetszel... Egy kicsit... ROMBOL - Már csak ez hiányzott... Itt mindenki megőrült... egy kicsit... DANI - Futok, rohanok, hívom a Holdparipát, irány az intézet, csak időben visszaérjek, nehogy megbüntessenek... Holdparipa, kerülj elő, máris vigyél az intézetbe! HOLDHERCEG - Siess, Dani, már csak pár perced van az ébredésig! 53
