Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
DANI - Nem tudom. Soha nem jött még el. Ez egy ilyen anya. Biztos nem olyan eljövős, mint a többi. Minek is jönne? Hogy hozzon ezt-azt? Nem kell nekem semmi. Megvagyok én anélkül is, hogy hozna nekem ezt-azt. Van itt mindenem... HOLDHERCEG - Biztos vagyok benne, hogy megvagy. Nem is lenne jó, ha kapnál tőle csokit... Ha megsimogatná a hajadat... DANI - És ha jó lenne? Mit izélsz, mondom, hogy nem szokott eljönni hozzám. Akkor meg, mit izélsz? HOLDHERCEG - Ha ő nem jön hozzád, menj el hozzá te! DANI - Én? Van eszemben! Erre még csak gondolni se akarok... hogy én... magamtól... soha nem jutott volna az eszembe... de, hogy így mondod most... lehet benne valami. Végső soron elmehetnék, de hogyan mehetnék el? Nem tudok kimenni innen. Baromira be vannak zárva az ajtók. Éjszaka van, ember... églakó! HOLDHERCEG - És ha be vannak zárva az ajtók? Akkor menj az ablakon keresztül! DANI - Te megőrültél! Mindjárt láttam, hogy nincs ki a négy ezüstkereked. Nem tűnt még fel, hogy a harmadik emeleten vagyunk? HOLDHERCEG - Ja, hogyha félsz, ne is indulj el! DANI - Na, ne csináld a feszültséget... Biztos lehetsz benne, hogy nem félek. Azért, bocs, ha mégsem szeretnék leperecelni a harmadikról a kövezetre! Inkább segítenél, mint hogy hülyeségekre biztatsz! HOLDHERCEG - Mit gondolsz, miért jöttem, ha nem segíteni? Idenézz! DANI - Jé, ettől hülyét kapok! Két kék holdsugár. De szépek! HOLDHERCEG - Az egyik a tiéd. Neked adom. DANI - Nekem adod? Az enyém? Szóval nekem... Látom, csak átversz. Egyébként, mit kezdjek én egy kék holdsugárral? HOLDHERCEG - Ülj rá, és utazz el rajta valahová. DANI - Üljek rá? HOLDHERCEG - Ülj rá, mondom. Ő lesz a lovad mostantól. DANI - Nem rossz. Saját lovam van, ráadásul kék holdfényből. Egye rák! Kár, hogy ezek a nagy pofájú fickók itt körben nem látják a lovamat. Ráültem. Hova fog vinni? HOLDHERCEG - Ahová menni akarsz. DANI - Nem akarok sehova se menni... Azaz, akarom mondani... na, neked megmondom... az anyukámhoz... HOLDHERCEG - Ha hozzá akarsz menni, akkor az anyukádhoz fog vinni. DANI - Nem jó! Meglátnak útközben a nevelők! Tudod mi jár itt szökésért? Ne tudd meg! HOLDHERCEG - Ne aggódj, nem látnak meg. Te most láthatatlan vagy. DANI - Nem hiszek neked. Olyan nincs. HOLDHERCEG - Kár. Akkor megyek is. DANI - Várj, próbát teszek. Megcsavarom a fülét ennek a kötözködős Nováknak. Ha tényleg nem lát, akkor nem is tud elverni. ÁGYSZOMSZÉD 2 - Ki volt az? Te voltál? ÁGYSZOMSZÉD 1 - Dugulj már el, Novák! Mi voltam én? ÁGYSZOMSZÉD 2 - Akkor te voltál, piszok! ÁGYSZOMSZÉD 3 - Mi a fenét akarsz? Aludj, mert leverek egyet. ÁGYSZOMSZÉD 2 - Lehet, hogy csak álmodtam... Mintha valaki megcsavarta volna az orromat. Még fájt is. Na, mindegy. Ilyenek ezek az álmok. Még fáj is... Most meg a lábamra taposott... Én meghülyültem... inkább alszom... DANI - Most már hiszek neked. Nem látott meg egyik sem. Akkor, szép sorban, megcsavarom a másik kettő orrát is, amiért az előbb elvertek. HOLDHERCEG - Csak csavargasd! Fecséreld el orrcsavargatásra az időt! Reggelre ugyan vissza kell érned, de te csak csavargasd a többiek orrát. DANI - Igaz is. Majd megcsavarom az övékét később. Na, hogy kell elindulni? HOLDHERCEG - Egyszerű. Csak annyit mondj, hogy indulás. És gondolj arra, hová szeretnél eljutni! DANI - Ez jó. Indulás... Anyukámhoz! Jaj, már repülünk is... juj, nagyon félek... jaj, hiszen ez olyan jó... nem is hiszem el, repülök... repülök... Repülnek az éjszakai égben. 42
