Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
DANI - Nagy a pofátok, de egyszer megnövök majd én is... ÁGYSZOMSZÉD 3 - Adjunk a kis szarosnak, tanulja meg, hogy nincs visszapofázás a nagyobbaknak! ÁGYSZOMSZÉD 1 - Gyertek, adjunk neki. Ez még imádkozni se szokott rendesen! Verekedészaj, aztán sírás átszivárgása a hangokon. Belép egy nevelőtanár. Hirtelen elcsendesedik minden. TANÁR - Ki volt az? Halljam, ki hangoskodott itt az előbb? Senki? Ezt nevezem bátorságnak. Gondom lesz rá, hogy reggelig ne felejtsük el a dolgot. Holnap látogatás, manók, de legtöbben meg sem érdemlitek! Akihez nem érkezik senki, jön velem a kertbe, falevelet takarítani, hogy ne unatkozzon. Ha meg nem lesz azonnal kuss, akkor azt is viszem falevelet szedni, akit beszéden kapok, akár jönnek hozzá, akár nem. HANGOK - Akkor csönd legyen! Fogjátok már be! Én látni akarom anyukámat! Beverem a pofáját annak, aki nem hagyja abba... DANI - Holnap látogatás... És hozzám megint nem jön senki... Mehetek falevelet takarítani a kertbe ezzel a görénnyel... Lehet, hogy nem tudja az anyukám, hogy itt vagyok... és keres, és nem talál... lehet, hogy el sem viszi neki soha a Mikulás a leveleimet... de hát az angyalkák se? Ezt már nem hiszem. Fütyülök rád, anya, lehet, hogy nem is vagy, ne is gyere, ne is próbálj meglátogatni, fütyülök rád, hallod? (Fütyülni kezd.) ÁGYSZOMSZÉD 1 - Megint kezded, te kis szaros? Nem volt még elég? Miattad mehetünk majd falevelet kaparászni... Azért, mert nincsen apád, meg nem látogat az anyád, nekünk még van... és látogat... Akarod, hogy megint elverjünk? Nem volt még elég? DANI - Befejeztem. Elég volt. Éppen elég volt. Az ablak párkányán megjelenik Holdherceg, Dani megijed tőle. DANI - Jaj! De megijedtem! HOLDHERCEG - Mitől ijedtél meg, Dani? DANI - Éppen tőled. Felnézek, és itt ülsz az ablakpárkányomon. Hogy kerültél ide... ilyenkor? HOLDHERCEG - Leszánkáztam hozzád egy holdsugáron. Ilyenkor van fent az égen a hold. DANI - Holdsugáron? Nekem te csak ne mesélj! A végén még azt fogod belém dumálni, hogy az égben laksz! HOLDHERCEG - Igen. Ott lakom. Az égben. DANI - Akkor neked kétszer is nagyon jó. Egyszer, mert az égben laksz, és egyszer, mert nincsen eszed, hogy ilyeneket beszélsz. HOLDHERCEG - így is lehet mondani. DANI - Elárulod végre, hogy ki vagy? HOLDHERCEG - Hm! Csak nézz végig rajtam. Na, nézz meg jobban! Ezüst a hajam, ezüst a szakállam, ezüst a ruhám, még a por is ezüst az ezüstcsizmámon. Hát ezek után sem esett le a tantusz? Én vagyok a Holdherceg, te mafla. Ne mondd már, hogy még soha nem olvastál rólam? DANI - Miféle Holdherceg? Öregem, én még nem olvastam rólad soha. Légy erős, én nem szoktam olvasni. És most hiába várod, nem ígérem meg, hogy ezentúl szokok. Nem szokok. Minek olvassak? Az a sok könyv csak mind hazugság... Nem dőlök be egynek sem. Egyébként, tényleg hozzám jöttél? Mit bólogatsz annyira? Hiszi a piszi, hogy hozzám. HOLDHERCEG - Hiába próbálsz utálatoskodni, hozzád jöttem. Meghallottam odafönt, hogy sírsz. DANI - Én? Te engem összetévesztesz valakivel. Én aztán nem sírtam... Na jó... Legfeljebb... csöndben egy kicsit... annyira csöndben, hogy senki nem hallhatta meg... úgyhogy, semmi közöd hozzá... hogy ott legbelül volt sírás... egy kevéske. Mindenki azt gondolta, hogy röhögök. Én is azt gondoltam... ha jobban meggondolom... tényleg röhögtem... HOLDHERCEG - Én viszont éppen azt hallottam meg, hogy sírsz. Halljuk, miért sírtál? DANI - Már mondtam. Jobban meggondoltam, és rájöttem, hogy röhögtem. Azon röhögtem... hát nem röhejes... képzeld, holnap látogatás van az intézetben, és hozzám megint nem jön el az anyukám. Mondom neked, tiszta röhej! Megszakadok a röhögéstől. Megint nem jön el. HOLDHERCEG - Nem túl humoros, de ha te úgy gondolod... És miért nem jön el? 41
