Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Tóth Krisztina: Állatságok (versciklus)

Hatalmas az agyara, szembe vele ne gyere, az ereje irtó, vadnak elég disznó.

írd hát fel egy papiruszra, hogy bár más a lába hossza, hasonlít a babirussza, a disznóval vetve össze.

Pele

Lajhár

Levélárnyékban ring a nagy hát, nem látni a lomb közt a lajhárt. Tényleg nem könnyű fölfedezni, mintha nem is lógna ott senki.

Hajrá, lajhár, megfontoltan, lassan élni jobb, mint gyorsan, én is azt mondom, hogy nagy kár, hogy nem lettem inkább lajhár.

Bundás kis állat a pele, az erdő tele van vele.

Dió a fő eledele, de előfordul, hogy bele- kóstól a gyümölcsbe, tojásba, télre meg üregekbe ássa magát és alszik tavaszig, addig nem eszik, nem iszik, ilyenkor pihen a bele, csak aztán töm mindent bele.

így csak nyomnak a sóhajok, hogy én már sose lóghatok, és csak múlnak a hónapok: aludni kéne jó nagyot.

Haj-rá, laj-hár, meg-fon-tol-tan, las-san é-ni jobb, mint gyorsan, haj-rá laj-hár, haj-rá laj-hár, ringj csak nyug-ton, nem lesz baj már.

7