Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Szabó T. Anna: Teázik a tearózsa; Pitypang; Buborék; Interurbán; Körforgás; Nyuszibuszi; Tatoktatok; Nagymamának (versek)
Szabó T. Anna Teázik a tearózsa Te! Ázik a tearózsa! Csepereg a tea róla, azaz hát az esővíz. De porcelán-finom kelyhe mintha tényleg csésze lenne: minden cseppet megőriz. Ez a tearózsavíz: langyos, lágy és illatos. Égkannából ömlő zápor: oldódik már a virágpor, minden rózsás teáscsészét elöblít, tisztára mos. Te! Ennek nem lesz jó vége, Látod: elpattant egy csésze, sok-sok rózsaszín darabja szirmonként a földre hull. De a rózsa tovább ázik, sűrű illatot teázik, fidres-fodros kisasszonyka: irul-pirul és virul. Pitypang Derengő ezüstport szitál a holdvilág, szenderegnek a fű között puhácska bóbiták. Az álmos képű telehold felettük őrködik, óvja mezők és ligetek jószagú fészkeit, és csillagmintás másait, számlálatlan sokat: a gömbölyded és hópihés pitypang-tojásokat. Körben a puha fák között elvackol a sötét, a szél is visszatartja most langyos lélegzetét, de hajnalban nyújtózkodik, majd sóhajt egy nagyot - és elszállnak a hold után a pitypang-csillagok. Buborék Buborék, buborék! Jaj de fényes, jaj, de szép! Tükröződöm rajta én, a fák, a kert, az esti ég, körbeforgó könnyű hártya, irizáló buborék. Látom benne a virágok és az alkonyég színét, csupa sárga, csupa kék, aztán, mint a lemenő nap, lilás bíborszínben ég - színes szappanbuborék. De mit mondok? Nem is egy van, legalább húsz buborék, anya, mint a pitypang pelyhét, hosszú szárról fújja szét, száll és lebeg mint a ballon, szivárványos semmiség színes, fényes, ékességes bubo-bubo-buborék. 8
