Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Faludy György: Karoton
Csak vele lehet a baj. Kilépett a teraszra. A virágok félelmetes illata széllökésszerűen érte. Forró szél csapott az arcába. Könyökét az ajtókeretre támasztotta, és bámulta a ragyogó, fehér teraszt. Rájött, hogy csak első látásra tűnt olyan szűziesen fehérnek, mint amilyennek szerette volna. Naponta háromszor felsepertette, hetente kigyomlál.- tatta, de mindhiába. A gyomok újból kinőttek, és elterjeszkedtek a kövek közötti repedésekben. Széttaposott százlábúk tarkították a kövezetei, hangyák seregével undorító maradványaikon. Hatalmas, szőrös porzószálak: sárgásbarna herezacskók. Hegyes, piros szárnyú legyek. Halványzöld, apró, szemérmetlenül libegő szitakötők. Rőtpáncélú rovarok, két fekete pöttyel, egymáshoz ragadva, párzás közben. Pókhálók. Nyálkás csiganyomok: akár a férfimag. Hányingere lett. De csak egy pillanatra. Utó végül ezek is mind Isten teremtményei. Értelem és lélek nélküliek; az eredendő bűn alól felmentve. Semmi rossz nincs bennük. Potrohos darazsak, virágpor, rovarok belső részei, penész, szétlapított lótetűk, nyál, genny - mind egyre megy. Szaporodó, vonagló, nyálkás, romlandó hús, melynek egyetlen atomja sem Kirakodhatna keresztül a másvilág transzcendens szűrőjén. „Mind tiszták és ártatlanok vagytok önmagatokban, sajnálatra méltóak igénytelenségetekben. Bocsássatok meg, amiért gondolatban sértegetlek. Nem gőgből tettem, nem azért, mert nyomotokban a másvilág egyetlen barázdája sem látszik. Soha nem tiportam rátok, nem szaggattalak szét, nem bántottalak. Tisztában vagyok lényetek, lényegetek semlegességével. De a bűnös ember saját aljasságát látja bennetek: zabolátlan disznók, párzó kutyák, kurvaszagú virágok." Körülnézett. A terasz egyik sarkában a két diakónus állt; látszólag nem vették észre, hogy ott van. A püspök nem szerette, ha délutáni merengéseiben megzavarták. Severus diakónus félig feléje fordított válla egy skorpióra emlékeztette. Egy skorpióra, amelyik tizenöt évvel idősebb annál, hogy marni tudna. A másik diakónus tele van odaadással. Egy nagyon egyszerű elme. „Ezekkel az emberekkel kell dolgoznom. A többiek, a jobbak a pusztába vonultak. Bárcsak én is odamentem volna. Mennyivel könnyebb megmenteni saját lelkünket, mint a másokét." A fehér terasz a katolicizmus jelképe. Hivatásának, cselekedeteinek, saját életének a jelképe. Az ő örök küzdelme, hogy a bálványimádás dudvájának ostoba növekedését tavaszi nagytakarítással fogadja. Könyörtelenül el kell tipornia az eretnek férgeket, védekeznie kell az ariánus döglegyek felújult támadásai ellen. „Nem, nem panaszkodom. Mindez az én kötelességem. Nagyobb kitartással és buzgalommal végzem a takarítást bárki másnál. És közben még élvezem is, amit csinálok. De ha eltűnt a jókedvem, és szomorúnak látszom a tükörben, akkor valami tényleg nincs rendben! Ha hiányzik a sivatag, ahol tisztább a levegő és kevesebb a féreg, és az eretnekek is csak látogatószámba mennek, akkor valami nincs rendjén. Valami nagyon nincs rendjén, és rendbe kell hozni. Különben sohasem fogom meglátni a mennyországot, ahol se gyomok, se férgek, se eretnekek nincsenek. Csak az élettelen, márványtiszta, mozdulatlan és mozdíthatatlan terasz, fölötte az anyagtalan lelkek örök áradatával." 26
