Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Faludy György: Karoton
vézna vasember mindannyiukat túl fogja élni. És nemcsak egy vagy két évvel, hanem ötvennel vagy akár százzal is. Elképzelte, amint egykori diakónusai, papjai sírján ülve, szörnyű philippikákat diktál írnokainak, az ariánusok ellen, közben jobb kezével egy traktátust ír az etiópiai népek megtérítésének módszereiről, miközben bal kezével és lábával mindannyiukat kikaparja a szent földből. De gyűlölni is tudta, rettenetesen. Csak Ariushoz kellett hasonlítania, aki - Athanasiusszal ellentétben - lemondott püspökségéről mások javára. Szent Kelemen elefántcsont trónját Athanasius nyers erőszakkal, a felbujtatott tömegek segítségével kaparintotta meg, hat mellette és nyolcvanhét ellene szóló szavazattal. Mindenben, amit tett, egyetlen hatalmas rögeszme irányította: hogy neki és csakis neki állhat jogában bármi. Azt képzelte, hogy az Örök Isten is egy olyan átkozódó, a szavak értelmét kicsavaró, bosszúálló Jehova, mint ő, csak más méretarányban. Szerinte minden olyan keresztény, akit nem az ő papjai kereszteltek, a pokol tüzére kerül, még azok is, akik csecsemőkorban halnak meg. Őszintén hitte, hogy a nikeai hitet nemcsak a keresztényekre, de még az Istenre is rátukmálhatja. Severus lábujjhegyen távozott a teraszról, holott legszívesebben ordított volna. De nem szabad elkeserednie. Athanasius uralma a végéhez közeledik. Konstantin öregszik; hatalmat, békét és csendet akar, és mindez kompromisszumot követel a felekezetek között. Ezúttal megszabadul a bajkeverőtől a császár. És ha nem? Akkor majd a fia. Constantius is velőig romlott, képmutató gazfickó, mint az apja. De intelligens. És mint minden intelligens ember, ariánus. A gyakorlati dolgokban Athanasius mindig ösztöneire bízta magát. Mégis ez alkalommal úgy érezte, hogy kicsit meggondolatlan volt, amikor kivitette a márványasztalt az udvarra. Ezzel az előzékeny gesztussal a világi hatalom ideáját kívánta szolgálni, amelyet, bármilyen kellemetlen is, a prokonzul képvisel. Szerette volna visszavonni a parancsot. De egy püspöknek következetesnek kell lennie. Kihúzta a tükröt a polcon levő biblia alól. Tudta, hogy mások az arckifejezése alapján ítélik meg. A jóságos, hivatalos higgadtság, amit naponta húsz óra erejéig is magára erőszakolt, hirtelen lehámlott róla. Valami nincs rendjén. Athanasius leereszkedett a padkára, ahol általában a szolgálók és a hírnökök ültek. Elmondta hétszer az Úr imáját. Penitenciaképpen, mert ő, akit a Mindenható méltónak talált arra, hogy Alexandria püspöki trónjáról hirdesse Krisztus tanítását, aggódott. Holott az egyházzal nincs gond. Fölépült és megszilárdult. A hívőkkel sincs baj. Az ember plátóni ideája, mely már a teremtéstől kezdve mindjobban levetkőzte mennyei lényegét, kezdett felújulni. A Birodalom is virágkorát éli. A kard és furkósbot törvényét száműzték a múltba. Ma a felebaráti szeretet áll a gyűlölség helyén. Az útonállók felhagytak mesterségükkel. Biztonságban lehet utazni. Kevesebb a szegény ember. Egy földrengés sem volt a nikeai zsinat óta. Megritkultak a járványok. Az örök béke meglebegtette ezüstszárnyait. Már csak a perzsákat és a gotokat kell megtéríteni. Azután már nem lesz háború a földön, üstökös az égen. 25
