Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Faludy György: Karoton
Faludy György Karoton Egy meleg nyári nap kora délutánján, hét évvel azután, hogy Alexandria püspökévé választották, Athanasius megparancsolta Leontinus és Severus diakónusoknak, hogy a tanácsterem márványasztalát vitessék ki az udvarra, és helyezzék a fák árnyékába. A diakónusok meglepődve néztek egymásra. A püspök mindeddig az alacsony, zsúfolt tanácsteremben intézte a hivatalos ügyeket. Leontinus feladata volt, hogy minden reggel beszámoljon püspökének a hírekről, no meg bármilyen gyalázatos pletykáról, ami épp a városban keringett. A legújabb hírek nyugtalanítóak voltak. Azt beszélték, hogy Konstantin összehívott négy közismerten ariánus püspököt, hogy tanácsosaiként működjenek, ugyanakkor kidobatta a palotájából Hosiust, a kordobai püspököt, az igazhitű- ség szószólóját. Az eretnekek azt a hírt terjesztik, hogy a Delta-vidéki éhínségért Athanasius a felelős, mert szolgalelkűségében felajánlotta a búzatermést a császárnak. Holott az volt az igazság, hogy Konstantin, mindenkitől függetlenül, elrendelte a gabona szigorú rekvirálását Konstantinápoly építőinek számára. Mindezek tetejébe a tartomány megtelt szellemes és gonosz gúnyiratokkal, melyekben Alexias a püspököt ostorozza. Minél jobban gyalázták Athanasiust, Leontinus annál jobban szerette őt. És még sokan így éreztek. Nem, nem kellett őt félteni: az ezüstnyelvű, megfékezhe- tetlen szentnek mindig igaza volt. Az igazhitűség sorsa rajta áll vagy bukik. És nem fog megbukni: Athanasius a katolicizmus jelképe, és maga Jézus Krisztus áll mögötte. Severus diakónus - akinek feladata a történelmi és filozófiai hivatkozások leellenőrzése volt a püspök vitairataiban - egy viharos gyűlésre számított, jó nagy csetepatéval, igazi felfordulással. O, bárcsak vége lenne! Már hét éve visz- szavágyott Athanasius mellől a nagy üldözés hősies időszakába, el ebből a képmutatással és ármánykodással teli világból, amelyben hemzsegnek az intrikusok és a besúgók. Visszavágyott a pogányok szenvtelen, elfogulatlan kardjai közé. Mégsem tudta úgy gyűlölni Athanasiust, mint amennyire megérdemelte volna. Sokszor irigyelte, néha csodálta. Főleg azért a különleges észjárásáért, amelynek köszönhetően mindazokat, akiknek a véleménye akár egy hajszálnyit is különbözött a sajátjától, az ördög szövetségeseinek tartotta. Ez az elfogultság ruházta fel satnya, randa kis testét egy óriás erejével. Szívóssága a tevékéhez volt mérhető. Hangszálai akár a hajókötél. Severus bizonyos volt abban, hogy ez a törékeny, Regényrészlet, IX-X. rész 24
