Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Tandori Dezső: Az „Évek” című regény + után (Woolf és T. D. +) Az új irályból + (vers)

- Ah, ha lehetne, nagy mentségemre ők legyenek, tudva, hogy nem vagyok

(én ilyen rossz gyerek) Bár volna folytatása még a névsornak.

Az irodalomnak, szerintem, sok minden

(rabságok, kényszerek, handabandák) után, s hogy Martin du Gard,

Szép Ernő, Kafka, Rilke, Joyce, fáj

kihagyni Apollinaire-emet, Kosztolányit,

de J. A. is más itt (ő a létezhető kérdések maximuma volt s marad, válaszaival, de pl. Eliot, a nevezettek, bármelyik, ott, ahol falnak mentünk, irály+ hanggal és tárgyakról szólt: akkor hát), az irodalomnak nem nyelvi jelenségek v. tételek sorjáztatása

a teste-lelke, lényege, az csak

ajajaj, tevalócsillagvilágszupersztár szelleme, na ja, lenne a dalnak,

prózának. (Ah, jelenlévők kivételek,

a sorolásból Beckett pl. azért maradt ki, mert második-huszadik-századféli, kritérium, itt meg Virginiával

foglalkozunk eleve, túl sok meg ne ártson),

tehát

az irodalmi mű szellemét és anyagát a (nem Zsdánovian, nem klerikálisán, nem világmegváltásán, s ha bármi jegyben vett)

téma, tartalom, jajjesszustudtamdekihitte adja, és van formai apraja+nagyja hozzá, ha ezt bárki feledné, de nem tudná.

S ez az egyszerűség oly bonyolult, felettébb.