Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Utassy József: Mikor az agyban téboly trónol
Te üss agyon! Fokozhatatlan Jákob létrája, hiába újhodnak meg a vének. Ablaknál ülök. Gyöngybaglyasodva lesem a hulla Holdat. Félek. Zuhanj rám, te üss agyon, te drága csillagok röge, vak pacsirtája! Félek már Félek már magamtól, félek, nagyon félek, félek - ha megvillan - késétől e kéznek. Házam is, hazám is csontig kifehérült, anyámat átkozom, világra miért szült. Mért szültél világra anyácskám, szerelmem: magam vagyok immár, nincs már hová lennem. Halál úr! Mint a betonbontó, légkalapácsos ember, úgy remegtem színed előtt: de nem akasztottam föl magam, nyelvem világra nem öltöttem. Őcsontságod ezért meglehet, hogy átkoz, ám jogom van, jogom: a természetes halálhoz.
/
