Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Bence Erika: Prózaforma, aktualitás, kánon
elhagyva - regényként való létezése, esztétikai értékállandósága értelmezésén alapult. A regény világához már több mint egy évtized hatástörténeti tapasztalataival közelítő új értelmezési modellek - az újraolvasás lényegi sajátosságainak megfelelően - a korábbi megértési kísérlete folytatását és átértékelését jelentették egyidejűleg: a számbavétel és az összegezés módszere jellemzi őket. Időközben megváltoztak a vajdasági magyar regény szerepkörével szemben támasztott elvárások is: már nem kizárólagosan az itteni irodalom önértéke és konstituálódása folyamatának reprezentánsa. A nem szubsztancialista, tehát a hatástörténeti effektusokat számba vevő irodalomtörténeti koncepciókban is kirajzolódott történeti helye és rangja. A Testvérem Joáb már nem indukálója a történeti szintézis létrejöttének, hanem a meglévő rendszer része. A második kiadáshoz íródott utószó (Bányai János munkája12) számba veszi e fejlődéstörténeti aspektusokat is: bemutatja és értékeli azt a szemléletet, mely Gion regénye és Móricz Rokonok című műve között mint „közéleti regények" kapcsolatában feltételez intertextuális vonatkozásokat, ugyanakkor értékeli a vajdasági magyar irodalom történetében Bori Imre által kijelölt helyét is, amely összefüggésben ez a mű ellen-regénynek minősül. Az 1968-as regénypályázat előtt keletkezett művekkel szemben „másfajta beszédformát" alakított ki, ugyanakkor a kifejezett valóságban érvényes-elfogadott működési mechanizmusokkal, értékrendekkel szemben is a kívülállás pozícióját erősíti. A rálátás távlata (vagyis az első és a második megjelenés közötti tíz év) a recepció szempontjából is tisztázott, vagy új szempontból világított meg vitatott kérdéseket: elméleti szempontokat biztosított Gion Nándor regényírásának későbbi alakulásához. Egyértelművé vált, definiatív formát nyert, miszerint „az aktualitás és a kihívás az irodalomban nem a szó szerinti megfeleléseken múlik", és „a regényidőnek sem kell azonosnak lennie a jelennel (a jelen idővel) ahhoz, hogy éppen az utóbbiról közöljön valami időszerűt".13 Mi több, a keletkezés kontextusának időszerűtlenedésével egész sor- az első megjelenéskor fontos - közlés vált a regény világa és megértése szempontjából is mellékessé. Nemcsak a vajdasági magyar irodalomban jött létre a regény létezésének természetes közege (hasonló beszédmódokat érvényesítő regények sorában), de tágabb összefüggéseket is feltételez modern, XX. századi regények csoportjaival, mindenekelőtt az ún. farmernadrágos prózával, még akkor is, ha a regionális (legjobb esetben a nemzeti) kánon keretein túl semmiképp sem érezteti hatását. „A formája stabilizálódott tehát, ami- aligha kell hangsúlyozni - egyúttal azt is jelenti, hogy élet- és valóságanyaga minőségileg túllépte az adott (választott) pillanat partikularitását. Persze nem az általánosítás vagy a jelképesség irányába, hanem a konkrét történelmi idő megragadása felé" - olvashatjuk az Utószóban. 3. A hatvanas évek vége és jelenünk olvasási stratégiái között még feltűnőbb a hermeneutikai különbözőség, mint az előbbiekben vázolt rálátási távlatok között. A regény megjelenésének pillanatában erőteljesen determináló hatású történelmi kontextus mára nagyrészt érvényét veszítette. A mű létterét meghatározó külső körülmények nagyrészt kikoptak a mű megértését elősegítő jelrendszerből. A regény megjelenésének időpontjában korszerű, illetve a mai elvárási horizontok között több évtizedes a distancia: a mai olvasó történeti tudata nem szükségszerűen azonos a korabeli befogadó tudatának összetevőivel. A tanult ismeretanyag, a szerzett tudás regényvilágban való felismerése nem váltja ki azt a sokkoló hatást az olvasóban, mint ahogy a korabeli olvasó szemszögéből volt provokatív az egyidejűségnek, a pillanatnyilag megélt valóság és a regényidő átfedéseinek felfedezése. A Testvérem, Joáb ilyen értelemben nem provokatív alkotás, mi több, ellen-regény mivolta is lefokozódott, hiszen átalakultak, módosultak azok az értékkategóriák is , amelyekkel a regénybeli antihősök oppozícióban álltak. Miközben magának az értéknek a fogalma vált kétségessé, az erkölcsi magatartásminta ismérvei váltak 90
