Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Szuromi Pál: Fekete izzásban
Szuromi Pál Fekete izzásban1 Kajári Gyula Szenvedélyesen lüktető koromfekete vonalkötegek, köztük szürkén, fehéren villogó foltok izgága szövedéke. Máshol meg lobbanékony vörösek, sárgák vagy türelmesebb kékek és zöldek társulnak a mogorva feketékhez. Annyi talányos, felzaklató energia vibrál e képelemekben, hogy előbb-utóbb elpártol tőlünk csekélyke nyugalmunk. S valami vihar előtti, netán zivatar utáni feszültség ragad meg bennünket. Valami vészjósló, drámai érzetű sugallat. Amiben azért alkalmanként a vaskos, monumentális szépség, sőt az eszmei képzetű emberi csillagkeresés is hiteles otthonra talál. Mintha egyszerre talaj- és égboltközeiben lennénk. Mégis azt tapasztaljuk: ezeken a műveken keresve se találunk amolyan finoman cizellált, pontos és simulékony vonalfutamokat. Itt jóformán majd minden képelem szüntelen mozgásban, szapora lendületben van. Akárha az emberi lények, a természeti tájak eredeti lényege nem is praktikus anyag- és formaszerűségükben rejlene. Inkább a bennük lakozó szubjektív és szellemi erőkben. Pedig végtelenül egyszerű, puritán, már-már nyugalmas motívumok kerülnek elénk. Néha elaggott, szomorú parasztembereket vagy kiemelkedő alkotókat, személyiségeket látunk, másrészt meg érett, telített női formációkat. Aztán az alföldi tájékok szikár, föld- és napittas látomásai következnek. Úgyhogy Kajári Gyula karakteres, vitális rajzművészete mindenképp megérdemli figyelmünket. Neve, munkássága szinte elszakíthatatlan a vásárhelyi műhelytől. Kezdetben a Majolikagyár tervezőjeként, művészeti vezetőjeként szorgoskodott, egyúttal a város felpezsdülő képzőművészeti életébe is aktívan bekapcsolódott. Jelen volt a startoló őszi tárlatok törzsgárdájában, s mintegy évtizedig rendszeres szereplője maradt e rangos országos seregszemléknek. Hogy miért csak ennyi ideig? Az évek múlásával Kajári egyre inkább rájött: mennyi emberi, esztétikai ellentmondás lappang a vásárhelyi művészet fényesnek tűnő cégtáblái mögött. így a hatvanas esztendők közepétől újabb és újabb városok, kiállítási fórumok és alkotótelepek léptek be nyakas, nyugtalan életébe. Igaz, 1972-ben még megírta a Majolikagyár történetét, egyszersmind a nagy múltú gyár első történeti kiállítását is létrehozta. Ám tovább nem jutott. Holott a Vásárhelyi Kerámia Múzeum megteremtése is ott volt szépséges, progresszív álmai között. Szükségszerű így, ha mindezek után Dunaújvárosba költözött, majd születési régiójában, Sümegen telepedett le. Persze csalódások ide, vándorlások oda: Kajári Gyula mindvégig hű maradt azokhoz a világszemléleti, esztétikai nézetekhez, amiket voltaképpen Vásárhelyen alakított ki. 1 Részlet a mostanában megjelenő képzőművészeti kiadványból (Művészetért, Oktatásért Alapítvány, Art Galéria, Szeged). A jelenlegi képanyag egyébként nincs átfedésben a kötetben szereplő művekkel. 77
