Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Kovács András Ferenc: Kavafisz-átiratok

ha néha hullva zengett, s tikkasztó napsütésben, forró olajjal Héliosz maga kente meg őt, amikor földi kínban verejtékezett a teste.

Aztán kiszenvedett, s föl is magasztosult.

ím, elvégeztetett a tékozló Polükratész amaz égi, örök szerencse hiszékeny, egyszülött fia.

(1905. december)

Szofista Antiokheiából

Még Antiokheiában sokszor kérleltem én Tükhét: segítsen megragadnom földi szerencsém üstökét!

Habár gazdag házakhoz voltam ott elég bejáratos - csak mint szabad magántanár, ki oktatásnak élve fáradoz,

míg másnak rangot, állást, vagyont s ruhát (bíbor szegély üt) oszt a Véletlen... Bejártam inkább Bübloszt meg Bérütoszt.

Sehol se volt jobb sorsom, s tengődve kértem még Tükhét, hogy végre színről színre lássam őt, a városoknak égi védnökét,

s fordítsa jobbra életem, ha másnak annyi jót oszt!

Épp azévben lett király Szíriában Antiokhosz én meg földönfutó, vándorszofista, ki nem ér egy fél fügét, s szidtam magamban (folyton változó) szeszélyéért Tükhét...

Börtönt tűrtem Szidónban, s koldultam már Gázában - némult mellékszereplő a végzet színházában.

De Alexandriában sem leltem én a szebb jövőt ígért Tükhét, ki többeket magasba emelt tengernyi vétkükért,

s engem vakká, beteggé tett, mert akire csak ránéz - vakká lesz. Egyiptomba betört Antiokhosz Epiphanész.

A hír éppen Tükhé új templománál ért el engem - vak koldust, a küszöbön... Tán a világ értelmetlen.

(1909. április)

32