Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Kovács András Ferenc: Kavafisz-átiratok
Indulni kell, az ügy nem tűr halasztást! Tanácskoztak már Héra papjai, s a jóslatkérők tegnap visszatértek Klaroszból is meg Didümából is, de bármilyen hírt hoztak épp Apollón szent jósdáiból, sietni kell Szardeiszba, mert időnk lejár, s a perzsa kincse ránk vár szerencsés pillanatban! Polükratész, Szamosz türannosza, most távozik pazar kíséretével bodros fején aranypánt, bíbor köpenyben elvonul párás, reggeli fényben az új kikötő felé. Végigtekint a flottán, a dokkokon s a gáton most büszke, most magasztos, szerencsésebb sosem volt, mint most, mikor Szardeiszba megy Magnészián keresztül. Bár óva intették az összes jóslatok, és a barátai mind igyekeztek még lebeszélni - csak elmegy Lüdiába... Pedig még drága lánya is földúltan, térdre borulva, zokogva kérlelte, hogy ne menjen el Oroitészhoz, s rimánkodott, mert rossz jelenést látott... Álmában látta apját, aki fenn lebegett ragyogó, delejes levegőben - Zeusz tisztára mosta, s Héliosz kente be testét. Badarság. Jó jel ez, ne képzelegj, kicsim! Pont hozzám illő, kedvező előjel. Hiába volt sok intelem, fohászkodás - hiába, síró lánya sem volt képes visszatartani. Már fölszállott a díszes Szamainára, egy ötvenevezősre, s Mükalé hegyfokához hajózott pazar kíséretével. Megérkezvén pedig a Maiandrosz folyónál fekvő Magnésziába, a médek porfészkében nem kincsekkel fogadta, csak rögtön elfogatta a szörnyű kegyetlen Oroitész - s keresztre feszíttette Polükratészt, Szamosz kevély türannoszát. Méltatlanul magához s nagyratörő terveihez, csúfos halállal pusztult el Polükratész - nagy istenek naiv, elkábított kegyence. És a keresztre fölfeszített uralkodón beteljesült az álom, a lánya látomása, mert maga Zeusz mosta tisztára záporokkal, 31
