Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.
ka, attól való félelmében, hogy ekkora hadsereg győzelme úgyis elkerülhetetlen, harc nélkül megadja magát, és átáll a perzsákhoz. így aztán Xerxész hadserege, amint halad előre, még hatalmasabb, még népesebb lesz. Igen, Xerxész, átjutván a thermopülai szoroson, eléri Athént. Elfoglalja és fölégeti a várost. Ám, jóllehet Athén romokban áll, Hellasz létezik - az országot megmenti Themisztoklész zsenialitása. Themisztoklészt választották ugyanis Athén parancsnokává, méghozzá igen nehéz pillanatban, feszült légkörben, mert már köztudomású volt, hogy Xerxész inváziót készít elő. Ugyanebben az időben Athén komoly pénzt kap Laureionban lévő ezüstbányái jövedelméből. A populisták és a demagógok azonnal vitorláikba fogják a szelet, s kiadják a jelszót: szétosztani a pénzt „mindenkinek egyformán"! Végre mindenkinek lesz valamije, mindenki erősnek és elégedettnek fogja érezni magát. Themisztoklész azonban józanul és bátran viselkedik: - Athéniak, kiáltja, térjetek észre! Hiszen végveszély fenyeget bennünket. Egyetlen menedékünk, ha ebből a pénzből, ahelyett, hogy szétosztanánk, erős hadiflottát építünk, s azzal feltartóztatjuk a perzsa áradatot! Hérodotosz ennek az ókori nagy háborúnak az egész képét a kontrasztokra építi: egyfelől azt látjuk, hogy keletről hatalmas, mindent elsöprő had - kegyetlenül kordában tartott, a király-úrnak, király-istennek engedelmeskedő vak erő - indult útnak. Másfelől ott a szétaprózott, békéden, belső konfliktusokkal, vitákkal, sértődésekkel teli görög világ, amely törzsekből, független városokból áll, s még közös irányítása, közös állama sincs. Ebből a heterogén képződményből két központ emelkedik ki - Athén és Spárta -, s a köztük lévő bonyolult viszonyok, egyezségek állnak az ókori Hellasz egész történelmének tengelyében. Ebben a háborúban két ember áll egymással szemben. A maga abszolút hatalmát öntudatosan viselő, fiatal Xerxész, és a nála idősebb, saját igazában biztos, gondolataiban és tetteiben egyaránt bátor Themisztoklész. Helyzetük összehasonlíthatatlan - Xerxész uralkodik, önhatalmúan parancsokat osztogat, Themisztoklésznak minden parancsosztás előtt ki kell kérnie a neki csupán névlegesen alárendelt parancsnokok beleegyezését s az egész nép jóváhagyását. Kettejük szerepe is eltérő: egyikük egy hatalmas, lavinaként hömpölygő sereget vezet, amely a végső győzelem kivívására siet, másikuk csupán primus inter pares, ideje jó részét érvelésekkel, bizonygatásokkal, az örökké gyűlésező, mindenről vitát nyitó görögök győzködésével tölti. A perzsák közt nincs széthúzás - egyetlen dolog fontos nekik: hogy a király elégedett legyen. Olyanok, mint Mickiewicz Ordon-erődjének orosz katonái, akik meghalni is készek, csak fölvidíthassák a dühös cárt. A görögök ezzel szemben folyton ingadoznak; egyfelől szorosan kötődnek a saját érdekeit, saját törekvéseit képviselő szűkebb hazájukhoz, városállamukhoz, másfelől összeköti őket a közös nyelv, a közös istenek és az ugyan ködös, ám néha mégis nagy erővel jelentkező, tágabb értelmű, görög patriotizmus érzése. 25
