Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.

a címe, bár a szerző nevére, sajnos, nem emlékszem: „Anyu, mikor lesz az, hogy mindenünk meglesz?") Ez az, ami Xerxészt élteti: ő is mindent szeretne. Senki sem száll szembe vele, merthogy a fejével játszik, aki nem ért vele egyet. Csakhogy az ilyen légkörben, a hangtalan egyetértés légkörében elég egyetlen ellenvetés ahhoz, hogy az uralkodót nyugtalanság, elbizonytalanodás kerítse hatalmába. Ez történik most is Artabanosz véleménye kapcsán. Xerxész annyira elvesztette bátorságát, annyira elbizonytalanodott, hogy hallgatott Artabanoszra, és meghátrált. Ezek azonban mind olyan problémák, viták és bizonytalankodások, amelyek emberek között zajlanak. Csakhogy ebbe a földi világba most belép a Legfelső, Döntő Erő, s ettől kezdve mindenki az ő hangját követi. A sorsnak be kell teljesednie, a végzetet nem lehet sem megváltoztatni, sem elkerülni, még akkor sem, ha szakadékba vezet.

Xerxész tehát, a végzet parancsát követve, elindul a háborúba. Tudja, mi az ő legnagyobb ereje, Ázsia, az egész Kelet ereje - a megszámlálhatatlanul nagy embertömeg, amely már a súlyával, a lendületével is összemorzsolja, összezúzza az ellenséget. (Eszembe jutnak bizonyos, első világháborús jelenetek: Mazóviában az orosz tábornokok a német állások ellen egész ezredeket küldtek rohamra úgy, hogy csak a katonák egy részének volt puskája, az is töltény nélkül.)

Előbb négy évig hadserege kialakításával foglalkozik - a világ legnagyobb hadserege ez, a birodalom minden népe, minden törzse és klánja ott van. A hadjárat résztvevőinek felsorolása is több oldalt tölt meg Hérodotosz művében. O úgy véli, hogy az egész had - a gyalogság, a lovasság, a hajók legénysége - több mint ötmillió főt tett ki. Hérodotosz túlzott. De még így is hatalmas sereg volt ez. Hogyan lehet ezt élelmezni? Itatni? Az emberek és az állatok útközben egész folyókat ittak ki, csak az üres meder maradt utánuk. Valaki megemlíti, hogy Xerxész szerencsére csak egyszer evett naponta. Ha a király, s vele együtt az egész had naponta kétszer evett volna, egész Thrákia, Makedónia és Hellasz pusztasággá vált volna, a helyi lakosság mind éhen pusztult volna.

Hérodotoszt lenyűgözi a hadsereg vonulásának látványa, az egész, szédítő emberfolyam, az állatok, felszerelések, öltözékek, fegyverzetek gazdagsága, minthogy minden népnek, törzsnek saját öltözéke van, s így leírhatatlanul sokszínű, tarka egyveleget alkotnak. A menet középpontjában ... haladt Zeusz nyolc fehér ló vonta kocsija, mellette, a gyeplőt kezében tartva, gyalogolt a kocsis, mert erre a kocsira nem ülhet fel senki emberfia. Aztán következett a nészaioni lovak vonta fogatán maga Xerxész... Mögötte ezer lándzsás vonult,... majd ezer válogatott perzsa lovas jött, a lovasok után pedig tízezer válogatott perzsa gyalogos. Ezek csak úgy ragyogtak a sok aranytól. És vittek magukkal szekereken ágyasokat és nagy számú, díszesen öltözött szolgát is. Mögöttük aztán rendezetlen tömegben tódult a számtalan törzsből való katonák serege.

Ne tévesszen meg azonban bennünket ennek a háborúba vonuló seregnek a sokszínűsége. Ez nem népünnepély, nem vásári felvonulás. Ellenkezőleg. Hérodotosz följegyzi, ...hogyan hajszolják korbáccsal a sereget, mert ez a vonulás... szünet nélkül tartott.

21