Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.
esetleg a becsapásával is - a végzettel mindezt lehetetlenség megtenni. Anonim módon jelenik meg, név nélkül, határozott vonások nélkül, csupán figyelmeztet, utasít vagy fenyeget. Mikor teszi ezt? Az ember, akinek egyszer s mindenkorra meg van írva a sorsa, annyit tehet, hogy megfejti, és pontról pontra végrehajtja ezt a megírt forgatókönyvet. Ha rosszul értelmezi, vagy megpróbál rajta változtatni, nos, ekkor jelenik meg az a bizonyos látomás-végzet, s előbb csak megfenyeget az ujjával, s ha ez nem elég, szerencsétlenséget, büntetést zúdít a kevélykedő fejére. A megmaradás feltétele ekkor a végzet iránt tanúsított alázat. Xerxész előbb elfogadja a neki szánt szerepet, ez pedig nem más, mint az, hogy bosszút kell állnia a görögökön, amiért semmibe vették a perzsákat és az ő apját. Hadat üzen hát a görögöknek, megesküszik, hogy addig nem nyugszik, amíg el nem foglalja és fel nem perzseli Athént. Később aztán, észérvekre hallgatva, megváltoztatja véleményét, elfojtja magában a háború ötletét, elhalasztja az inváziót, meghátrál. Csakhogy ekkor megjelenik álmában a látomás: - Te őrült! - mintha ezt mondaná. - Ne ingadozzál, a te végzeted az, hogy csapj le a görögökre! Xerxész kezdetben igyekszik figyelmen kívül hagyni, csalóka álomképnek tekinteni az éjszakai incidenst. Csakhogy ezzel még jobban felbosszantja, felháborítja a látomást, amely megint ott terem Xerxész trónja, ágya mellett, de most már igazán dühösen és fenyegetően. Xerxész tehát segítséget keres, mert nem biztos benne, hogy véletlenül nem az őrület kerülgeti-e a ránehezedő felelősség súlya alatt, hiszen olyan döntést kell hoznia, amely az egész világ sorsát eldönti, méghozzá, mint később kiderül, évezredekre dönti el. Hívatja hát nagybátyját, Artabanoszt, s így fordul hozzá: - Segíts! Artabanosz előbb azt ajánlja neki, hogy ne is figyeljen az álomra: arról álmodunk, amin nappal töprengünk, ez minden. Vagyis bolondság az álmokkal törődni. Csakhogy a királyt ez nem győzi meg - az éjszakai látomás nem hagyja őt békén, ellenkezőleg, egyre tolakodóbbnak és kérlelhetetlenebbnek mutatkozik. Végül még a józan eszű, bölcs, kétkedő, racionálisan gondolkodó Artabanosz is meghátrál a látomás előtt sőt, nem csupán meghátrál, de kételkedőből a látomás-végzet elszánt szószólójává, parancsának végrehajtójává válik: — Támadjuk meg Hellaszt? Induljunk! De máris! Az ember a dolgok és a szellemek hatalma alatt áll, itt pedig azt látjuk, hogy a szellemek hatalma erősebb, mint a dolgoké. A közönséges, hétköznapi perzsa vagy görög ember Xerxész éjszakai látomásai kapcsán ezt gondolhatja: - Egek, ha egy ilyen hatalmas ember, a Királyok Királya, a világ ura csupán játékszer a végzet kezében, mi vagyok akkor én, szürke kisember, gyarló porszeme a földnek! És vigaszra lel, megkönnyebbül, sőt bizakodóvá válik ettől a történettől. Furcsa alak ez a Xerxész. Bár egy ideig ő a világ ura (szinte az egész világé, kivéve két várost, Athént és Spártát, ami nem hagyja nyugodni), mégis keveset tudunk róla. Harminckét éves korában kerül trónra. Az abszolút hatalom vágya fűti - mindenen és mindenkin uralkodni akar. (Eszembe jut itt egy riportnak 20
