Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
Bartók születésének 75. évfordulója alkalmából 1956-ban az Akadémiai Kiadó emlékkötetet adott ki a világ különböző nemzetiségű tudósainak - többek között a belga Paul Collaer, a holland Jaap Kunst, az angol Lawrence Picken, a német Walter Wiora - írásait összegyűjtve. Helyet kapott ebben a kötetben négy román népzenekutató is, közöttük Sabin V. Dragoi, akit annak idején tudományos tekintélyként kért fel nyilatkozatra Petranu. Dragoi akkor - legalábbis Petranu említett írásában - bírálta Bartók népzene- kutatói módszerét, elsősorban lejegyzéseit (amiért nem „javította" egyes adatközlők dalait), húsz évvel később azonban már vita nélkül elismerte a magyar tudós erőfeszítéseit a román népzene megismerése érdekében. „Bartók szerette a román parasztembereket, ahogyan minden parasztot szeretett, akik között népdalokat gyűjtve megfordult. Hogy megnyerje a parasztok jóindulatát (ami a jó folkloristának fő feltétele), hogy minden megnyilvánulásukat és tevékenységüket megismerhesse, megtanult románul, ami számára nagyon hasznos volt a mi folklórunk kutatásában; ez képessé tette arra, hogy tudományos meggyőződését és megállapításait kifejezze. Demokratikus koncepciója és a mi folklórunk értékelése miatt hazájának soviniszta körei a nemzeti érdekek elárulásával vádolták meg, miközben országunk hasonló körei »viszonzásképpen« a magyar revizionizmus eszközének kiáltották ki. Mégis minden keserűség ellenére, amit az ilyen igazságtalanság és félreértés keltett benne, nem tért le útjáról és nem adta fel meggyőződését... Érdemei mellett, melyeket tudományos és művészi pályafutása során az egész világban szerzett, számunkra, a román zenetudomány számára különleges érdemei vannak. Habozás nélkül állíthatjuk, hogy ő volt az a népzenekutató, aki nekünk az első, tudományos tanulmánnyal alátámasztott gyűjteményt ajándékozta."34 35 Bartók életművének közismert, többször megvilágított jellemvonása, hogy a tudományos tanulság és az alkotói hasznosítás szoros összefüggésben állt egymással. Ez tükröződik a Duna-völgyi népzenék egységben való látásában is. Bartók számára az „idegen" népzene mást jelentett, mint Brahmsnak, Borodinnak vagy Debussynek, akik az idegen népzenei anyaghoz kuriózum, zsánerkép, couleur locale kedvéért fordultak. Bartók létező népdalt felhasználó műveiben a magyar, szlovák, román és rutén dallamok lényegében egyenlő súllyal és egyenlő művészi gonddal szerepelnek. Különbség csak a számarányokban mutatkozik.36 Ez így persze csupán statisztika, de megmutatja az életmű belső struktúráját. Amit Bartók maga így fogalmazott meg sokszor idézett - költői hitvallásnak is tekinthető - levelében:37 „Az én igazi vezéreszmém, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmtől telik - szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás! Az én - mondjuk földrajzi - helyzetem következtében a magyar forrás van hozzám legközelebb, ezért műveimben a magyar hatás a legerősebb." 34 Bartók Béla levelei, szerk. Demény János. Budapest, 1976; továbbá Ferenc László: „Bartók-Briefe aus dem Nachlass von Constantin Bräiloiu", Studia Musicologica Tom. XL/4,1999. Bräiloiu Bartóknak írt leveleire vonatkozóan lásd a 31. sz. jegyzetet. 35 „Musical Folklore Research in Rumania and Béla Bartók's Contribution To It", in: Studia Menweriae Béláé Bartók Sacra. Ed. by Lajos Vargyas. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1956. 12. 36 Lampert Vera: Bartók népdalfeldolgozásainak forrásjegyzéke. Budapest: Zeneműkiadó, 1980. 37 Levél Octavian Beunek, 1931. január 10. Lásd a 22. sz. jegyzetet. 43
