Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
tatlanul kezeli a témát és a vitapontokat. Ezzel szemben néhányan közülük, így: Mousset, Möller, Lang, Birgfeld, Balét valamint a Guide musical és a Prager Presse cikkei szemmel láthatólag mellettünk foglalnak állást és a mi tételünket támogatják. Úgy látszik, hogy Bartók kevéssé ismert, mint zenei szakíró, ahogyan erre Basch, Balét és a Bund rámutat. Főként, mint zongoraművész híres. Az általunk idézett kritikusok közül senki sem támogatja Bartók álláspontját, sem a »módszerét«. A román vélemények közül a legnagyobb súlya minden bizonnyal az erdélyi néprajzkutatókénak és muzsikusokénak van; valóban ők azok, akik a legjobban ismerik a román és a magyar zene közötti összefüggések problémáját; nos, a legilletékesebbek: Brediceanu, Dragoi, Montia határozottan Bartók tétele ellen nyilatkoztak. Két kritikusnak az a véleménye, hogy a mi munkánkból »hiányzik a méltóság« (Guide Musical), és, hogy a hangja heves (O. Reich). Válaszunk a következő: Nyugaton nem ismerik az ilyen Bartók-féle próbálkozásokat más népek szellemi kincseinek elsajátítására; ezzel szemben nekünk állandóan harcolnunk kell a magyaroktól kiinduló ilyen irányú törekvések ellen. És akkor csodálkoznak azon, hogy nem tudjuk megőrizni a méltóságunkat?" Epilógus Ennek a tanulmánynak nem az volt a célja, hogy Bartók és a román zene kapcsolatának teljes képét bemutassa, csupán e kapcsolat három méltatlan epizódját kívántam összefoglalni.33 Nem új és személyes kutatás eredménye ez, hiszen a Bartók-kutatás számára a Szőllősy András által közzétett Bartók Összegyűjtött írásai című vaskos kötet 1967-es megjelenése óta ezek az írások - a források pontos bibliográfiai azonosításával - hiánytalanul hozzáférhetőek. A téma igazságos megítélése és lezárása érdekében azonban szükségesnek érzem annak érintését, hogy Bartókot a román zenekultúra részéről jelentős és több alkalommal megnyilvánuló elismerés is érte. A gyűjtőutakon túlmenően Bartók számos alkalommal szerepelt az országban; koncertturnéi közül is kiemelkedik 1924 októberének két hete, amikor először a jelentősebb erdélyi városokban lépett fel, majd 19-én Bukarestben volt zongoraestje, 20-án pedig szerzői estet rendeztek számára, melyen az I. vonósnégyes mellett megszólalt a II. hegedű-zongora-szonáta George Enescu és a szerző tolmácsolásában. Az est bevezetéseként a Román Zeneszerzők Társaságának titkára, Constantin Bräiloiu tartott előadást Bartókról. Minden bizonnyal ezek az események is hozzájárultak ahhoz, hogy még abban az évben I. Ferdinánd román király a „Bene Merenti" érdemrendet adományozta Bartóknak. Igen jó kapcsolatait tanúsítja, hogy Bartók több kedves barátján kívül éppen a román zene két, világviszonylatban is jól ismert és nagyrabecsült alakjával: George Enescuval és Constantin Bräiloiuval ápolt zavartalan kapcsolatot. A Román Zeneszerzők Szövetsége az Enescu nevét viselő zenei verseny zsűrijének elnöki tisztjére kérte fel. Bräiloiu pedig, azon túlmenően, hogy Bartók számos cikkét és tanulmányát lefordította románra, az európai népzenekutatás ügyében volt vele szoros kapcsolatban. Bräiloiu (1893-1958), a román népzenei archívum megalapítója a harmincas évektől kezdve Párizsban és Svájcban működött, és jelentős befolyást gyakorolt az akkoriban megerősödő európai etnomuzikológiai irányzatokra. Bartók és Bräiloiu 78 levélből álló folyamatos levelezése 1924 és 1939 között, mely kiadott formában is hozzáférhető, barátságuk és tudományos együttműködésük sokatmondó bizonyítéka.34 33 László Ferenc széles körű bemutatását nyújtja e témának. Vö. László Ferenc: Béla Bartók §i muzica romäneascä. Bucure§ti, 1976. 42
