Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
lejteni.21 Amikor 1930-31-ben levelezésben állott Octavian Beu román tudóssal, aki könyvet készült írni Bartókról, és első fogalmazásban a zeneszerzőt „compositorul román"-nak nevezte, Bartók az alábbi tisztázó mondatokat írta neki: „Az én zeneszerzői munkásságom, épp mert e háromféle (magyar, román és szlovák) forrásból fakad, voltaképpen annak az integritás-gondolatnak megtestesüléseként fogható fel, melyet ma Magyarországon annyira hangoztatnak. Természetesen ezt nem azért írom Önnek, hogy ennek hangot adjon, és Ön bizonyára óvakodni is fog ettől, hiszen ilyesmi nem való a román sajtóba. Csak úgy említem meg, mint lehetséges szempontot, amelyet kb. 10 éve ismertem fel, amikor a mi sovinisztáink a leghevesebben támadtak engem állítólagos zenei Scotus Viator-ságom miatt....[ami Haraszti Emil írását illeti:] Fel kell Önt világosítanom arról, hogy Haraszti ostoba és ráadásul rosszindulatú ember, aki méghozzá annyit ért a zenéhez, mint a tyúk az abc-hez! Saját érdekében azt tanácsolnám Önnek, hogy ne idézzen tőle. Természetesen ügyesen tudja felhasználni azt, amit másoktól hall vagy olvas, és így korlátoltsága első pillanatban nem annyira szembeötlő."22 Haraszti és Sereghy kapcsolata egyértelműen kikövetkeztethető abból, hogy mindketten a budapesti Nemzeti Zenedének voltak tanárai, sőt 1920-tól Haraszti igazgatója lett az intézménynek, Sereghy pedig 1923-ban a Zeneakadémia könyvtárosi pozícióját kapta meg. Igen könnyen elképzelhető, hogy előmenetelükben a rendkívül befolyásos Hubay Jenő játszotta a főszerepet. Ami a Bartók-tanulmány „rossz időpontban" való közlését illeti, Bartók csak arra válaszolt, hogy munkája nem 1920-ban, hanem 1914-ben már készen volt és megjelent. Érdemes azonban arról is szólni, hogy miért éppen 1920-ban, és éppen a német szaksajtóban jelent meg a kárhoztatott tanulmány. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása utáni retorziók légkörében Bartók kivándorlási tervekkel foglalkozott. „...Már 3 országban érdeklődtem boldogulási eshetőségek iránt - írta édesanyjának. - Mert itt: megélni ugyan lehet, de dolgozni, ti. azt dolgozni, amit én akarok (népzenei tanulmányozás) nem lesz lehetséges legalább 10 esztendeig. Szóval, ha sikerül külföldön ilyesféle munkát végeznem, akkor nincs értelme, hogy itt maradjak; ha pedig külföldön sem lehet ilyesmiből megélni, akkor - szintén jobb pl. Bécsben tanítani, mint Pesten, mert ott legalább vannak jó zenei intézmények (zenekarok, opera stb.), ami itt mind tönkremenőben van, hiszen a legjobbakat/egyetleneket Tangót, Dohnányit stb. kiüldözik belőlük...Szóval: nekem itt bajom nincs, nem üldöznek (nem azért mert egyáltalán nincs okuk rá, - ilyesmivel most itt nem törődnek -, hanem mert nem mernek effélét tenni). A 3 külföldi ország pedig: Erdély, Bécs és Németország. Németországba egy »kivándorló« egyetemi tanár magával vitte összes népzenét tárgyaló dolgozataimat (magyar, román és arab népzenéről szólnak) német fordításban és ott próbál érdekemben beszélni."23 Az 1919 októberében kelt levél írásakor Bartók még nem sejtette, hogy a „kivándorló egyetemi tanár" - Révész Géza pszichológus - által kivitt tanulmányok publikálásából fél évvel később baja lesz. így 1920. augusztus 22-én már ezt írta Révész Gézának Rostockba: „Ha tudná hogy micsoda vihart vetett el, mikor a hunyadi népzenei cikket átadta Einsteinnek! Nem tudom, síma-e vagy nevetne. Ádáz dühhel támadtak meg érte májusban; 2-3 újságban folyt a csata; Hubay igazgató úr is kötelességének tartotta, hogy 21 „Scotus Viator" néven Robert William Seton-Watson angol történész és publicista (1879-1951) publikált cikkeket az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi viszonyairól, Magyarország ellen irányuló irányzatossággal. 22 1931. jan. 10. Bartók Béla levelei, szerk. Demény János. Budapest: Zeneműkiadó, 1976. 397. 23 1919. okt. 23. Bartók Béla levelei, 254. 34
