Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
demonstráló cikkét? Miért nem közöl valamit magyar népdaltanulmányaiból a külföldi lapokban, amely feltüntetné a külföld nagyságai (Haydn, Beethoven, Brahms stb.) által is méltányolt gyönyörű népzenénk sajátságait? Hiszen a magyar kormány erre a célra adott Bartóknak szabadságot és anyagi támogatást, nem pedig arra, hogy magyar pénzen oláh zenetanulmányokat végezzen, amelyek azután az oláh kultúra nagyobb örömére tudvalévőén Bukarestben meg is jelentekül... Itt tehát elsősorban nem a cikk tartalma fontos, hanem a közlés időpontjának kiválasztása, ami hazafias szempontból nemcsak hiba, hanem súlyos bűn volt. Egyesek azzal védik Bartókot, hogy cikkét évekkel ezelőtt adta le s csak most ejtették sorát a közlésnek. Tévedés; az a lap, amelyben ez a cikk megjelent, alig egy- esztendős. Aki tehát naivnak néz bennünket e kérdés megítélésében és kedvet érez arra, hogy a cikket a békekonferencia elé vigye, az vagy beszámíthatatlan, vagy az ellenséggel cimborái. - Dr. Sereghy Elemér"17 Mivel a „zenefőiskola", illetve teljes nevén a Zeneművészeti Főiskola több oldalról is érintve volt az ügyben, többé-kevésbé logikus, hogy a sajtó nyilatkozatra kérte a főigazgatót, Hubay Jenőt. Teljes egészében idézzük. „Előrebocsátom, hogy Bartók Bélához régi jóindulat, sőt barátság fűz s hogy kiváló tehetségnek tartom őt, amiért mindig teljes elismeréssel viseltettem vele szemben. Ez azonban nem gátolhat meg abban, hogy az igazságnak megfelelőleg ki ne jelentsem, hogy az oláh népzenéről szóló cikkének egy német folyóiratban való megjelentetését most szerfölött időszerűtlennek, sőt szerencsétlennek tartom. Most, amikor minden csöpp erőnkkel integritásunk fönntartásáért kell küzdenünk, nem tartom megengedhetőnek azt, hogy nemzetiségeink kultúrájának bárminő ismertetésével foglalkozzunk és ezért egyáltalában nem csodálkozom, hogy Bartóknak elővigyázatlan eljárása igen széles körökben a haza- fiatlanság látszatát kelthette. Ami pedig cikke tartalmát illeti, megállapításait nagyon is vitásaknak tartom. Azokba a zónákba, amelyet ő oláh zenei területeknek tüntet ki, olyan nemrégiben még színmagyar területeket is belévon, ahol az oláh zene csak jövevény, mert ott azelőtt legföljebb kurucnótákat énekeltek. Bartók különben mindig különös vonzalommal viseltetett az oláh zenei motívumok iránt, amelyekből magyar népzenei gyűjtéseibe is tévedésből igen sokat átvett. Végül, ha arra gondolunk, hogy az oláhok mennyire ellenünk fogják fordítani Bartók fejtegetéseit, még inkább fájlalnunk kell elővigyázatlanságát, hogy fejtegetéseit éppen most adta ki. Bukarestben, nyilván Bartókra való hivatkozással, aki különben, amint hallom, ott már régebben kiadott egy oláh népdalfüzetet, azt fogják hirdetni, hogy Erdély kizárólagos oláh zenei terület. Jól tudom, azt az ellenvetést fogják tenni, hogy Bartók fejtegetései csupán tudományos jellegűek és célúak. De ezzel szemben én azt kérdem, hogy vajon Lóczy Lajos közreadta volna-e ma akárminő oly tudományos fölfedezését, amelyet integritásunkért vívott elkeseredett küzdelmünkben még csak legtávolabbról is ellenünk lehetett volna fölhasználni? E kérdést tehát ma nem a tudomány szempontjából kell és szabad megbírálni, hanem csupán a magyarság nemzeti érdekének szempontjából, amely ma mindenesetre előbbrevaló szempont, mint a zenetudománynak egy különben sem nagy jelentőségű részletkérdése."18 Erre azután már Bartóknak is válaszolni kellett, amit meg is tett ugyanannak a lapnak következő napi számában. Bartók teljes cikkét idézzük. „Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Csodálkozva olvastam a Szózat mai számában, hogy Hubay igazgató úr magáévá tette a Nemzeti Ujság-nak ellenem hangoztatott vádjait. Ez arra kényszerít, hogy most már én is a nyilvánosság elé lépjek és a vádakban nyilvánuló tudatlanság, rosszakarat és célzatos 17 Nemzeti Újság, 1920. (II.) évfolyam, 123. (május 23.) szám 13. lap. 18 Szózat, 1920. (II.) évfolyam, 124. (május 25.) szám, 5. lap. 31
