Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
oláh szempontból is érdektelen, fölösleges volna, ha a sorok között meg nem húzódnék az a néhány mondat, amelynek politikai tendenciája kétségtelen. Bartók pl. »sajnálattal« állapítja meg, hogy oláh népdalokat még Romániában sem gyűjtöttek, csak Erdélyben, ti. maga Bartók. Erdélyt három román zónára osztja a magyar királyi professzor úr és oláh kultúrterületnek hirdeti Máramarost, Ugocsát, Szatmári, Szilágyot, Beszterce-Naszódot, Bihart, Hunyadot, természetesen az ezektől délre és keletre eső területekkel együtt. Vajon mi történt Bartókkal, aki három év előtt magyarnak vallotta még az oláh és szlovák népdalokat is, hogy ma minden erdélyi nótánkat oláh eredetre akar visszavezetni? Kívánatos volna, ha a kultuszminiszter alkalmat adna Bartóknak még szabadsága lejárta előtt, hogy nemzetiségi hovatartozósága felől világosabban nyilatkozzék. dr. s. e." „dr. s. e." azaz dr. Sereghy Elemér (1880-1928) a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának hegedűse és a Nemzeti Zenede tanára volt, aki 1909-ben megalapította és kisebb szünetekkel korai haláláig szerkesztette a Zene című lapot. Szerény képességű zeneíróként publikált kisebb munkákat (például A kínai zenéről, Zenei alapismeretek 1913), de nem rendelkezett semmiféle népzenekutatói kompetenciával. Sereghy írásának szakmai hiteltelensége és politikai elfogultsága nem is igényelt volna választ, ám két nappal később mégis megjelent egy Bartókot „védelmező" cikk az Új Nemzedék című lapban, „Egy zenefőiskolai tanár aláírással", „Bartók Béla magyarságáról" címmel. „Egyik budapesti újság foglalkozik Bartók Bélának a Zeitschrift für Musikwissenschaft című berlini tudományos zenei folyóiratban megjelent cikkével. A cikk a hunyad-megyei románok zenei dialektusával foglalkozik, mondanom sem kell, hogy a legszigorúbb tudományos szempontokból. Az említett cikk ezért Bartók Bélát hazafiatlansággal, sőt magyartalansággal vádolja, nyilvánvalóan naivitásból. Többek között szemére lobbantja, hogy a magyarokat »madjaren«-nek és nem u n g á r o k-nak nevezi, holott az ungár külföldi értelmezésben is csak közjogi fogalom és osztrák-magyart jelent, míg a »madjar« a fajtának jelzője. Másik vádpont ellene az a megállapítása, hogy a román zenén nem érzik meg a városi élet hatása. Csak nem bűn az, hogy Bartók Béla megállapítja azzal a román fajta paraszti és nem városi voltát? Harmadik és legsúlyosabb vád szerint Bartók Béla »oláh kultúrterületnek hirdeti Máramarost, Ugocsát stb.« A kezemben levő szöveg szerint Bartók nyilvánvalóan nem ezt állította, aminthogy ennek a szeplőtlen magyar lángelmének magyarságához kétség nem is férhet. O zenei dialektusokról beszélt, azokról és semmi egyébről. Az pedig, hogy Erdélyben összegyűjtötték a román népdalokat, ellenben Romániában még nem, csak a mi műveltségi fölényünket igazolja, olyan hatásosan, hogy ezt az adatot kedvem lenne a békekonferencia elé terjeszteni. A támadó cikk írójában bizonyára az keltett visszatetszést, hogy a német zenei tudományos folyóirat Bartók cikkét éppen most jelentette meg." Ismét két nap telik el, és Sereghy - immár teljes nevét vállalva - viszontválaszt közöl a Nemzeti Újságban. A „zenefőiskolai tanár" személyében Kodályt gyanítja, és így már kettejük ellen szól a tiráda: „A cáfoló »zenefőiskolai tanár« (ha jól sejtjük, Bartók megrontója) maga is beismeri, hogy a mai végzetes időkben Bartók cikke igazan nem volt időszerű.16 De nem ám, mert ami rendes, nyugalmas korokban egyszerűen tudományos kutatás és érdeklődés eredményének tekinthető, az válságos, rendkívüli időkben hazafiatlan kútmérgezésnek bélyegezhető. Miért adja Bartók »külföldi« lapban éppen most az oláh zenekultúrát 16 A „zenefőiskolai tanár” nem Kodály volt, és mind a mai napig nem tudjuk, valójában ki volt. 30
