Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kárpáti János: Bartók Béla kereszttűzben
Kárpáti János Bartók Béla kereszttűzben Bartók Béla népzenekutatói tevékenysége akkor is a 20. század egyik legnagyobb szellemi eredménye volna, ha nem pusztán „kiegészítené" még ennél is nagyobb teljesítményét: zeneszerzői életművét. Vérbeli muzsikus mivolta nemcsak arra tette Bartókot mindenki másnál alkalmasabbá, hogy a hallott és fölvett dallamokat szinte elképzelhetetlen hűséggel jegyezze le az európai kottaírás keretei között, hanem arra is, hogy nemzetek fölötti áttekintést szerezzen a különböző népek zenéjéről. A század első felének nemzeti indítású népzenekutatói között - a finn Ilmari Krohnra, a bolgár Raina Katzarovára, az ukrán Philaret Kolessára, a horvát Vinko Zganecre vagy a román Tiberiu Brediceanura utalva - egyedül Bartók folytatott módszeres és helyszíni kutatásokat a sajátján kívül más népek között is. Ezt a nyitottságot azonban nem mindenhol értékelték, sőt számos méltatlan támadás érte miatta. Népzenekutatói életútjának állomásait épp azért foglaljuk most össze elöljáróban, hogy bevezessük és a helyén értelmezzük azt a „háromfelvonásos tragikomédiát", amit ennek a nagy muzsikusnak 1914 és 1936 között meg kellett élnie. Prológus A 20. század első évtizedében kibontakozó új zenetudományi ágazat, az etnomuzi- kológia kezdettől fogva két különböző terület vizsgálatát célozta meg. Első képviselői- Carl Stumpf és Erich von Hornbostel - a berlini Fonogrammarchívum megalapításával az Európán kívüli nagy kultúrák (Kína, Japán, Indonézia) és az ún. „természeti népek" (például az észak-amerikai indiánok, az indonéziai kubuk) tanulmányozását indították el. Munkásságukkal párhuzamosan, főképp kelet-európai régiókban (Finnország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária), megszületett a városon kívüli - paraszti- éneklés-zenélés kutatásának igénye. Kétségtelen ugyanis, hogy a népzenetudomány kialakulásában - az egzotikus kultúrák jelentőségének felismerésén túl - nagy szerepet játszott a nemzeti törekvés, a nemzeti zenekultúrák megteremtésének és a nyugat-európai hagyományoktól való elhatárolódásnak a szándéka is. Bartók Béla is ilyen nemzeti lelkesedéstől áthatva kezdte meg 1906-ban a magyar népdalok módszeres gyűjtését, de hamarosan rájött arra, hogy a saját népzenénkben megmutatkozó jelenségek megértéséhez tanulmányozni kell a környező régiók népeinek zenéjét is, hiszen az akkori Magyarország területén számottevő szlovák, román, rutén és horvát népesség élt, hol külön foltokban, hol pedig keveredve a magyar populációval. 1908-ban már több száz magyar és szlovák népdalt jegyzett le, és 1909 nyarán módszeres román gyűjtőutat valósított meg Bihar megyében. Nagy segítségül szolgált Bartóknak ebben a munkában a belényesi görög katolikus főgimnázium tanára, loan Bu§i(ia, aki további román gyűjtéseiben is igazi munkatársként működött együtt vele, s akivel éppen ezért 22
