Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Bónis Ferenc: Bartók Béla élete: dramma per musica
sa jelenik meg: a Férfi, aki énjének egy részét elzárja mindenki elől és a Nő, aki a férfit minden titkával együtt akarja. Mindez az Időtlenbe helyezve, a Lélek síkján játszódik. Balladai félhomály jellemzi, a színpadi énekké formált ősi népdalok recitálása, személyes emlékek tüze, formai tökéletesség, természetfestés, karakterfestés, eksztázis és lemondás. Címe: A kékszakállú herceg vára. Életrajzi funkciója szerint: fundámentuma annak az épületnek, amelybe a zeneszerző a tízes évek java részében kényszerül. Ez pedig: A Flallgatás Tornya. A Hallgatás Tornya A kékszakállú herceg vára - melyet barátjuk és hívük, Kodály egykori Eötvös-kollégiu- mi társa, Balázs Béla szövegére írt Bartók - 1911-ben elkészül, de hosszú éveken át csak az erkölcsi diadal (vagy éppenséggel az újabb kudarc) jelképe marad szerzője számára. Bartók részt vesz vele a Lipótvárosi Casino operapályázatán - ahol a darab megbukik. A zsűri előadhatatlannak minősíti. És mivel e zsűrinek legtekintélyesebb tagja Kerner István, az Operaház karnagya, a szerzőnek abban az intézményben sem lehet sok keresnivalója. A mű, egyelőre, íróasztalának fiókjában marad. Ugyanabban az időben a magyar zeneszerzők Új Magyar Zeneegyesületet alakítanak, melynek célja a kortársi törekvések megismertetése a hazai közönséggel. Elnöke Kacsóh Pongrác, a máig legnépszerűbb magyar daljáték, a János vitéz komponistája, Bartóknak feltűnése percétől állhatatos híve. Tervezik - a konzervatív szellemű, az újabb zenét nem a kellő következetességgel terjesztő Filharmonikusok tevékenységét kiegészítendő - egy korszerűbb műsorral jelentkező hivatásos koncertzenekar megalapítását. Az előkészítés munkájában Bartók is, Kodály is részt vesz. A nagyszabású tervek, a kellő erkölcsi és anyagi támogatás hiányában, rendre meghiúsulnak; a fel-feltámadó és újra eltűnő UMZE erejéből néhány kamarazene-koncert megrendezése telik csupán. A sikertelenségek sora elkedvetleníti Bartókot: 1912-ben, hosszú évekre, visszavonul a nyilvánosság elől. Egy esztendeje már fizikailag is kivonult a fővárosból: Rákoskeresztúron él, melyet Budapestről csak vasúton tud megközelíteni, egy villanyvilágítás, gáz, folyóvíz és csatornázás nélküli földszintes házban. O maga elégedett ezzel az életmóddal, melynek legtöbb terhét Márta, Ziegler kegyelmes úrnak máshoz szokott leánya viseli, szemlátomást szívesen. Bartók nem koncertezik, a kiadóknál és a Filharmonikusoknál nem jelentkezik új művekkel; zeneakadémiai tanári állása az egyetlen szál, mely a zenei élethez fűzi. Népzenegyűjtőként viszont - az I. világháború kitörése előtt, szinte az utolsó pillanatban - eljut Afrikába: Biskra környékén, a civilizációtól érintetlen maradt településeken gyűjt arab népzenét - ennek hatása később több művén felismerhető lesz. A korábbi évek sikertelensége bénító görccsé válik, amikor kitör az I. világháború. 1915-ben oldódik valamelyest a feszültség, újra komponál, tüzetesen foglalkozik a népdalok műzenei ciklusba rendezésének tartalmi és formai kérdéseivel. ír két dalciklust is, az egyiket Ady, a másikat két meg nem nevezett költőnő soraira, mintegy a Kékszakállú utócsengéseként, bebizonyítván, hogy még nem halt el benne a líra. A háborús évek két főműve a II. vonósnégyes (melynek lassú tételében a Pelléas és Mélisande egyik motívumával elsiratja Debussyt) és egy új színpadi kompozíció, ismét Balázs librettója nyomán: A fából faragott királyfi című tánq'áték. A szövegkönyvben mintha a Budapesten is szerepelt Orosz Cári Balett emléke és Stravinsky Petruskájának emléke kísértene: ennek is, annak is egy megelevenedett bábu a címszereplője. Balázsnál nem a bábu a főszereplő, inkább a naiv-intrikus szerepét tölti be. Bartók azonban tovább megy: nála a gonoszságnak már-már wagneri mélységű megszemélyesítője. Balázs szerint a 14
