Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Bónis Ferenc: Bartók Béla élete: dramma per musica

gorázó és figyelemreméltó tehetséggel komponáló rendkívüli asszony 1910-ben Kodály felesége lesz.) A két fiatalember első közös témája a népzene, amelyhez Bartók eleinte hazafias meggondolásból, Kodály eleinte tudományos indíttatásból közeledik. Kettejük közül a másfél évvel fiatalabb, egyetemi végzettségű Kodály a műveltebb és kiforrottabb egyéniség: személyében Bartók jó szövetségesre, értő kritikusra és tanácsadóra lel (később nyíltan kimondja: nem egy műve Kodály éleslátásának és biztos ítéletének köszönheti végleges formáját). Kodály ismerteti meg társát a fonográfos gyűjtés technikájával és a gyűjtött anyag rendszerezésének akkori legmodernebb módszerével. Sok magyarázatra különben nincs szükség: Bartók, gyerekkora óta, a rovar-, növény- és ásványvilág szenvedélyes gyűjtője és rendszerezője, aki az általa természeti jelenségnek tekintett népdalt bevonja ebbéli tevékenységébe. A két muzsikus felosztja egymás közt az országot; külön-külön bonyolított gyűjtőútjaik eredményét időről időre egybevetik. Hamarosan megszületik nemzeti jelentőségű nagy tervük: a teljes magyar népdalkincs egybegyűjtése és kiadása. Első lépésként, már 1906 decemberében, a közönség elé állnak egy közös kiadvánnyal: húsz népdallal énekhangra zongorakísérettel; az első tíz Bartók, a második tíz Kodály feldolgozása. A füzet harci kiáltvánnyal felérő előszavát, kettejük nevében, Kodály írja; céljuk nem csekélyebb, mint a hazai zeneélet magyarrá tétele: „A magyar társadalom túlnyomó része még nem elég magyar, már nem elég naiv és még nem elég művelt arra, hogy ezek a dalok közelebb férkőzzenek szívéhez. A magyar népdal a hang- versenyteremben! - különösen hangzik ma még. Hogy egysorba kerüljön a világirodalom remekeivel és a - külföldi népdallal. De megjön az ideje ennek is." A füzetet, akkor, alig veszik észre, 1500 példánya harminc év alatt talál csak gazdára. Mégis: belőle nő ki a XX. századi új magyar zene mozgalma.

1906-ban a huszonöt éves Bartók a Zeneakadémia tanára lesz; attól kezdve csak a nyári és téli iskolai szüneteket szentelheti a gyűjtőutaknak. Egy időre Kodály idejét is másféle foglalatosság köti le: kollégista társával, az író Balázs Bélával, féléves berlini és párizsi tanulmányútra indul. Utjának legjelentősebb eredménye Debussy zenéjének felfedezése: a remekműveké és az alkotótechnikáé. A dallam új értelmezése, a ritmus szabadsága, a hangzatfűzések új rendje felszabadítóan inspirativ hatással van Kodályra, az ő közvetítésével Bartókra is.

Bartók 1907-es esztendejének két nagy eseménye: a magyar népdal ősi, ötfokú rétegének felfedezése - meg egy viszonzatlan maradt, egész lényét feldúló nagy szerelem. A népzenei felfedezés Csík megyei gyűjtőútjához kapcsolódik. Szerelmének tárgya pedig egy tehetséges és szép ifjú hegedűművésznő, Geyer Stefi. Bartók sajátos hangú és tartalmú szerelmes leveleket ír a lánynak, kifejtve bennük Nietzsche tanait és önnön naiv materializmusának tételeit. Minden van ezekben a levelekben, csak a nietzschei kívülállásnak, felülemelkedni tudásnak és közömbösségnek nincs nyoma. A szerelem elképesztő változásokat teremt írójuk lelkében és annak hihetetlen, mindaddig ismeretlen mélységeit tárja fel. E levelekben egyre gyakrabban tűnik fel Wagner neve és a Trisztán és Izolda szerelmi halál-költészete. A levelekből nem hiányzik az egzaltáció sem: „Egy idő óta oly különös hangulatban vagyok, egyik szélsőségből a másikba esem. Egy-egy levele, sőt egy-egy sora, szava a legnagyobb ujjongásba hoz; egy másik meg majdnem könnyekre indít, úgy fáj... Mi lesz ennek a vége és mikor-------Valóságos állandó lelki mámor.

Dologhoz (komponáláshoz) éppen ez kell!" „Leitmotivjai körülrepdesnek, egész nap velük, bennük élek, mint valami narkotikus álomban. És ez így van jól, az én munkámhoz ilyen ópium kell, még ha idegölő is, ha mérges is, ha veszedelmes is." E levelek fő témája - vagy inkább tematikus ürügye - egy versenymű, mely a hegedűművésznőnek íródik. Eredetileg, hagyományosan, három tételből állt volna: „Meg van már az idealizált G. St. zenei képe - ez menyországi, bensőséges, megvan a szilaj G. St.-é is - ez humoros, elmés,

12