Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Bónis Ferenc: Bartók Béla élete: dramma per musica
csak lázas állapotában csillapodott szenvedése. Ha meggyógyult, ha csökkent a láza: újra kezdődött a gyötrelem. Szülei Pestre is elvitték, ám tartós javulást az itteni orvosi konzultáció sem hozott. Első öt évében egy teljes életre elegendő magányélményt halmozott fel. Édesanyja feljegyzése szerint: „Szegény gyermek emberek elöl elbújt..." Egyik orvosa, szülői beleegyezéssel, arzéncseppes kezeléssel próbálkozott. Ez végre használt, „arca, egész teste tiszta lett, és azóta soha nyoma sem támadt annak a rémes és kínos kiütésnek". Csaknem teljes óvodás életkorát pajtások nélkül töltötte: „más gyermekekkel nem játszhatott (éppen a kiütése következtében), roppant komoly, csendes gyerek volt..." Feltűnően későn kezdett beszélni: két és egynegyed évesen csupán. A zenéhez hamarabb talált kommunikatív kapcsolatot. Szívesen hallgatta dalos kedvű pesztonkája énekét. „Egyszer 11/2 éves korában történt: én egy táncdarabot játszottam, melyet figyelemmel hallgatott, másnap a zongorára mutatott és intett (beszélni még nem tudott), hogy játsszam; én többféle táncdarabot játszottam, de ő mindig csóválta a fejét, hogy nem azt; akkor azt a bizonyos darabot vettem elő, erre ő mosolyogva igent intett. Harmadnap próbára tettem őt, nem volt-e ez csak véletlen, de ő ismét úgy tett, mint előző nap, mígnem eltaláltam a helyes darabot." „Ha nálunk némelykor cigányzene szólt (rendkívüli alkalomkor), ő intett, hogy oda vigyük és akkor bámulatos figyelemmel hallgatta a zenét; a vendégek nem győzték eléggé nézni, hogy ily csepp gyermeket így leköti a zene." Újabb betegség: hosszabb ideig tartó, makacs bélhurut. Az édesanya következő feljegyzése immár a kisfiú zenei aktivitásáról ad számot: „3 éves korában dobot kapott, ezzel nagy öröme volt, ha én zongoráztam, ő kicsi székére ült, előtte zsámolyon volt a dobja, és megadta a pontos ütemet; ha 3/4-ből 4/4-re mentem át, egy pillanatig abbahagyta a dobolást, ekkor folytatta a megfelelő ütemben; még most is magam előtt látom, mikor nagy komolyan és figyelmesen kísérte játékomat." Egy évvel később már kiismerte magát a zongora billentyűzetén, és korához képest nem mindennapi emlékezőtehetségről tett tanúságot: „4 éves korában egy ujjal kiverte a zongorán az előtte ismeretes népdalokat; 40-et tudott és ha mondtuk a dal kezdő szövegét, ő azonnal el tudta játszani." (Ezek a népdalnak vélt melódiák a kor népies-népszerű műdalai, egyszerűbben szólva, magyar nótái voltak - ez azonban mit sem csökkenti a gyermek teljesítményének értékét.) „Ha beteg volt és feküdnie kellett, akkor mindig azt akarta, hogy vagy énekeljek, vagy meséljek neki, roppant szerette, ha mellette maradtam..." Az ilyen, betegség okozta meghitt együttlétekre jó darabig még nagyon is sok alkalom kínálkozott. Két betegség között új meg új zenei élmények érték. Ötéves korában hall először zenekari muzsikát. Az anyai zongorázás meg a néhány tagú cigánybanda játéka után az amatőr átiratban és amatőr színvonalon megszólaló zenekari muzsika mégis sokkszerűen éri: új távlatokat ad gyermeki zenei gondolkodásának. „Akkoriban édesapja csellózni tanult, és egy kis - urakból álló - orchesterben is játszott, melyet egy képzettebb cigányzenész vezetett. A nagyszentmiklósi vendéglőben tartották első hangversenyüket - persze terített asztalok mellett -, ahová mi is elmentünk és őt is magunkkal vittük. Ez volt az első alkalom, hogy orchesterzenét hallhatott. Jól emlékszem még, hogy a Semiramis ouverture-jét adták elő, mint első darabot. A vendégek tovább ettek-ittak, de ő azonnal letette az evőeszközt és teljes odadással hallgatta a zenét; el volt ragadtatva; de méltatlankodva mondta: hogy tudtak a többiek mind enni, mikor ilyen szép zene szól!" A másik nagy élmény: édesanyja vezetésével hozzálát a zongoratanuláshoz. „Ekkor már nem volt nyugta és megkért, tanítsam zongorázni, nem igen akartam, mert gyenge szervezetű gyerek volt, de annyira kért, hogy mégis elkezdtem az oktatást, de mindig csak 1/4 v. 1/2 órát adtam neki. Március 25-én (éppen 5-dik születése napján) kezdtük a tanulást és ápr. 23-án Béla napkor egy kis négykezessel lepte meg az 5
