Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Bónis Ferenc: Bartók Béla élete: dramma per musica

mindvégig németül beszélt; Békés vármegyébe férjhez ment lányával, Elzával (a zeneszerző húgával), úgyszintén németül folyt a levelezés. A család Voit-ágától kapta örökül az ifjú Bartók a komolyságot, alaposságot, takarékosságot, a szabályozott egzisztencia tiszteletét, a kötelességtudást, a fanatikus korrektséget, az igazmondásnak - egyáltalán: az igazságnak és igazságosságnak - szinte vallásos tiszteletét. Az apai vonal kedélyesebbnek, könnyedebbnek és fogékonyabbnak látszik. A Bartókok közül több gazdatiszt, falusi jegyző, mezőgazdasági iskolai tanár került ki; megannyi katonaviselt ember, nem egy szenvedélyes vadász, lóval, kutyával is bánni tudó. A Bánát, a Bácska - az északi Borsod megyéből Magyarországnak erre a délkeleti részére költöztek a zeneszerző apai felmenői- számos katonai gamizonnak adott otthont, melyek felélénkítették a városok színházi és kávéházi életét és ezek „infrastruktúráját". Feltehető, hogy ezek világa se maradt ismeretlen a sok minden iránt érdeklődő fiatal mezőgazdász előtt, aki azért - talán szolidabban, kulturáltabban, mint osztályának sok tagja - mulatni is tudott.

Ritkábban - ez már hiteles tény - névnapok, családi ünnepségek alkalmával, cigány is muzsikált id. Bartók Béla házánál. A toliforgatáshoz is értő apa a művészet iránti érzéket és érzékenységet hagyta örökül fiára -, alkalmasint a kreativitást is, melynek megnyilvánulási módját mindvégig keresni látszott, de amelyben magát kiművelni se ideje, se módja nem volt.

A családi hagyomány szerint a Bartókok, szuhafői predikátummal, a nemességhez tartoztak; ez okmányszerűen nem bizonyítható (a kis Bartók mindazonáltal „Béla von Bartókéként jegyezte némely gyerekkori kompozícióját). Ám „kutyabőrrel" vagy anélkül: a gazdasági akadémiát végzett édesapa az értelmiségi rangra emelkedett, jobbító szándékú falusi kisnemes életét élte. Míg feleségének arckifejezése, sok fennmaradt fénykép tanúsága szerint, a múló évtizedekkel alig változott, mindig komoly volt, esetleg derűsen komoly, addig a férj vonásaiban sajátos kettősség figyelhető meg: a rendíthetetlen nyugalom és a szinte démonikus belső fűtöttség ellentéte. Olyan kettősség ez, amelyre- mikor majd fiát is jellemezni fogja - felfigyel a zenei világ.

Diplomáját megszerezve, id. Bartók Béla a nagyszentmiklósi földmíves iskola tanára lett (melyet apja, Bartók János igazgatott). Apja halála után, 1877-ben, huszonkét évesen, annak örökébe lépett. 1880. április 5-én feleségül vette a község huszonhárom esztendős tanítónőjét, Voit Paulát. Esztendőre rá, 1881. március 25-én, megszületett első gyermekük, aki a keresztségben apjáról a Béla, keresztapjáról a Viktor és nagyapjáról a János nevet kapta. 1885. június 11-én született második gyermekük, az Elzának becézett Erzsébet. Az apa sokat betegeskedett már abban az időben; 1884-ben, 1887-ben újra a stájerországi Radegundba ment gyógykezelésre. 1884-ben még mezőgazdasági szaklapot alapított Nagyszentmiklóson; 1886-ban még meghallgatta Béla fiának első kis névnapi „zenés fel- köszöntő"-jét. 1888. augusztus 4-én meghalt, nagyon nehéz helyzetben hagyva vagyon, jövedelem és lakás nélkül maradt családját. Ettől fogva a harmincegy éves özvegy minden tette - melyben rendkívüli lelkierő nyilvánult meg - fennmaradásukra, a gyermekek nevelésére és taníttatására összpontosult. A kis család életében megkezdődött a „vándorévek" korszaka - mely a leendő zeneszerzőt fokozatosan juttatta el a felkészüléséhez szükséges helyekre. Az apa korai halálával véget ért a zeneszerzővé válás „előjátéka".

Gyermekkor: betegség, magány, zene

Három hónapos korában, a himlőoltás után (annak nem higiénikus voltából fakadóan? más okból? soha nem fogjuk megtudni) kiütések jelentek meg Bartók arcán, melyek utóbb egész testét beborították. A gyereket, ötéves koráig, szinte mindvégig viszketés gyötörte,

4