Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Bónis Ferenc: Bartók Béla élete: dramma per musica
Bónis Ferenc Bartók Béla élete: dramma per musica Előjáték Nem élhetek muzsikaszó nélkül - mint az író-kortárs Móricz Zsigmond regényének magyar kisúri világát: úgy jellemzi ez a nótasor azt a környezetet is, amelybe Bartók Béla 1881. március 25-én, a Torontál vármegyei Nagyszentmiklós községben beleszületett. Hogy milyen volt ez az életelemnek tartott muzsikaszó? Híven mutatják a kilencéves korától komponálgató kisfiú korai kísérletei: Valczer, Mazurka, Katinka polka, Jolán polka, Cirkusz polka. Kis táncok, karakterdarabok, névnapi ajándékok - a kor divatos könnyűzenéje. Ehhez még, ami környezetének zenefogyasztását illeti, hozzátartozott a cigánybandák csárdás- és nóta-repertoárja is. A zene, valamilyen formában, egyként jelen volt apja rövid és anyja hosszú életében. Édesanyja, mielőtt férjhez ment volna, tanítónőképzőt végzett, melynek tananyagához (akkor még) hozzátartozott bizonyos hangszeroktatás. De a fiatal lány neveltetése társadalmi tekintetben sem lett volna teljes zongoratanulás nélkül. Fia első kis darabjai így aztán az édesanya kottázásában maradhattak fenn. Apja zeneegyesületet szervezett Nagyszentmiklóson, melynek ő lett az elnöke; hogy játszhasson a zenekarban, megtanult csellózni. Ez a zenekar amolyan „úri banda" volt; hangversenyei a helyi nagyvendéglőben mint „asztali muzsika" hangzottak el, evőeszközcsörgéssel, pohárcsengéssel kísérve; műsorukon szerepelt Rossini Semiramis-nyitánya is. Idősebb Bartók Béla, az édesapa (1855-1888) kisebb darabok erejéig a komponálással is megpróbálkozott. Fia hét és fél éves volt, amikor apját elvesztette. Édesanyja - említettük - hosszú életet nyert: 1857-től 1939-ig, a levert magyar szabadságharcot követő Bach- korszaktól a II. világháború kitöréséig, 82 évet élt. Híressé vált fia mindvégig erősen kötődött hozzá; bizonyosra vehetjük, hogy ha a Mama tovább él, Bartók nem szánja rá magát végső amerikai útjára, és egész további élete másképp alakul. Ennek tudatában sokatmondó ténynek tekinthetjük azt az elhallgatott tényt, hogy míg korán meghalt apjának zenei képességeit viszonylag hosszan méltatja: anyjának muzikalitásáról soha nem beszél, egyetlen szóval sem. A zene szerepét, mindazonáltal, nem szabad túlértékelnünk a felmenők életében. Az édesanya, Voit Paula, felvidéki - túrócszentmártoni - tisztviselőcsaládból származott. Tizenhat évesen árvaságra jutva, a Wenckheim-uradalomban gazdatisztként dolgozó Lajos bátyjához került Békés vármegyébe, majd onnan tanítónőnek a Torontál vármegyei Nagyszentmiklósra. Szüleinek (Voit Móric és Polereczky Teréz) házában német szó járta; ő maga ugyan jól tudott magyarul, de hajadon nővérével, Irmával (a családi levelek „Irma néni"-jével), aki húga megözvegyülésekor hozzáköltözött és annak haláláig vele maradt, 3
