Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Elek Tibor: Fejek-Szemek-Kezek-Lábak

hogy ismeri, de az ősi összefüggést, hogy egy virágban is benne a világ, azt igen, főként, ha két különböző időpillanatban (1979-ben és 2004-ben) készül ugyanazon a helyen, ugyanazon személlyel egy fotó, ahogy a kiállítási plakátján látható (Egy marék világ).

Lám, nem nagyon akartam beszélni, s lassan már túlbeszélem ezt a megnyitót, pedig arról még nem is szóltam, hogy világunknak mennyire része, vagy mennyire része kellene legyen a természet. Hogy miért örülünk annak annyira, ha egy természeti fotón épp olyannak látjuk a tájat, legyen az erdélyi, Körös-parti vagy Duna-szigeti (Veránka), amilyennek az emlékeinkben őrizzük, csak a művészi kompozíció, a színekkel, vonalakkal, formákkal, fényekkel és árnyakkal való játék eredményeként egy kicsit még szebbnek, vagy miért örülünk annak, ha éppen ellenkezőleg, olyannak látjuk, amilyennek mi még sohasem láttuk. S arról sem szóltam, hogy a számunkra idegen világok, tájak, az Atlas, a Szahara, egy kősivatag, a sajátos formaviláguk felerősítése révén hogyan és miért válhatnak izgalmassá, vonzóvá, sőt kimondottan széppé. Itt, ezeket a témákat érintve, kellene jönnie a szakszerű szakmai méltatásnak, de engedjék meg nekem, hogy ettől már eltekintsek.

Fogadják szeretettel ennek a „szírrealista magyar" fotósnak (ahogy Buda Ferenc nevezte találón) a bemutatkozását, tekintsék meg a kiállítását!

110