Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Sándor Iván: A tetthely megközelítése
Le kell feküdnie a földre. A barátnője odaszalad, föléje hajol, masszírozza, tornáztatja. Másnap lihegve érkezik a fiú, akit rendreutasítottak, kifigyelt egy lyukat a tornaterem mellett, a zuhanyozó falán, két ugróládát egymásra rakott, és felállt rájuk, be tudott lesni, éppen a szőke, szeplős és a barna hosszú hajú volt bent meztelenül, egymás hátát mosták, amikor megfordultak, a seggük is összeért, menj a francba, mondja a másik osztálytársam, aki előző nap rendre utasította, a te segged is odaér az enyémhez, ha többen zuhanyozunk. Kérek még egy konyakot. Ha Györgyi útnak indított, számolnia kell a következményekkel, habár minden elbizonytalanított, a két lánytest is a zuhany alatt, a szűk helyiségben, egymáshoz szorul a testük, Ági, a szeplős szereti a forró víz után rögtön a hideget, Klári kinyitja az ajtót, az előtér üres, behúzza a pádról az odakészített törülközőjét, dörgöli magát, Klári bőre a forró-hideg zuhany vál- takoztatásától kipirul, váratlanul a fiújáról kezd suttogni, a frottírral dörzsölik mindketten magukat, Ági Klári által fel nem fogható kényszertől vezetve széttárja a két karját, sokszor zuhanyoztak már együtt, a mellüket is összehasonlították, Klári mégis úgy érzi, hogy a másik test megváltozott, nem érti, hogy Ági mit néz olyan hosszan az ő mellén, mind a ketten zavart éreznek, szeretnének nem nézni egymás szemébe, de hajtja őket a maguk sem tudják minek az érzése, Ági kimondja a néhány szót, duzzad közben a melle, megtörtént, súgja, tegnap este, mi, kérdezi Klári, holott nincs kétsége, hogy mi történt meg, hát az, súgja Ági, Miklóssal, hol? náluk, sose mondták ki olyan szavakkal, amilyenekkel néhány osztálytársnőjük kihívóan szeretett róla beszélni, mindig csak így: az, Ági nyújtózik, remeg a melle, Klári megsimogatja a haját, megcsókolja a vállát, nevetnek. A zuglói sárga csillagos házakból mindenkit a Kisok-pályán gyűjtöttek össze. Talán az anyja is, Ági is, a nagyanyja is ugyanabban a menetben jutott el a Téglagyárba, amelyikben mi, túl voltak a tizenhatodik évükön, a nagyanyja még közel sem volt a hatvanhoz, melyik transzportban indíthatták el őket Hegyeshalom felé? Luca még azt is elmondta, hogy Klári látta, amikor Ágit és az anyját a gázkamrába indított csoportba sorolták, utánuk rohant, egy német katona visszarugdosta, láttam a fotókat a csontsovány, meztelen emberekről, miközben felsorakoznak, és elindulnak a fehérre meszelt, téglalap alakú épületek felé, fegyveresek és kutyák között, lehet, hogy ezért nyomtam el magamban azt, amit Luca erről is elmondott, miért meséli nekem, miért, de most meg kell próbálnom Klári tekintetével látni a kopaszra nyírt fejeket, a tarkókat, majd arra emlékszik, az anyja tarkójára, Ági tarkójára, a krematórium két kéményének látványa, mintha ott fényt kapott volna a filmtekercs, eltűnik, de a tarkók, a fegyveresek, a kutyák emléke megmarad, az évek múltával ugyan egyre rosszabb minőségű a kép, de néha minden élesen látható, többnyire álomban, az álomból felriadva, a karácsonyfa is az Appelplatzon, két szökevényt rugdosnak a katonák, a karácsonyfa mellé állították fel az akasztófát, mindenkit kiterelnek a barakkokból, akasztás közben gyújtják meg a gyertyákat a fenyőfán, már olyan koszos, büdös volt Ági teste, mint az övé, anyja testének szagát nem akarta érezni, kilökik a sámlit az akasztófa alatt a lábak alól. Kimegyek a mellékhelyiségbe. 7 /
