Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy tengerjárt magyar
Zelei Miklós Egy tenger járt magyar Elmondja Csáky Károly ipolysági író „Az 1969-es eseményeket követő szellemi terror időszakában kerültem főiskolára, illetve fiatal pedagógusként katedrára. A káderezések, megfigyelések és besúgások korszaka volt ez ismét, amikor porba taposták a józan észt, megalázták az Istent, amikor ellenséggé vált a gondolkodó és buzgólkodó ember. Az ilyen világban bizony sokunknak nehéz volt megtalálnia önmagát és elfogadható partnereit. Aztán következett a bársonyos forradalom, a reménytelibb jövő. Lelki sérüléseinkkel is sok mindent elölről kellett kezdeni. Majd újra a kiábrándultság, de nem a semmittevés ideje jött. Ennyi szélfúvás, ennyi borús év talán mértéktelenül sok egy negyedszázadra. Van azonban úgy is, hogy a gerincet ennyi zuhanás és felemelkedés sem roppantja meg; a nyelvet sok-sok hallgatásra ítélés sem némítja el. Ezalatt az idő alatt voltam falusi és városi tanító, dolgoztam kis és nagy létszámú intézetben, oktattam egyházi és állami iskolában, alsó és felső tagozaton, nyolcosztályos gimnáziumban és óraadóként középiskolában. Már-már elfelejtettem az egyik szakomat, mert az a nyugati világ, az »ellenséges tábor« nyelve volt, s ha csak lehetett, akadályozták oktatását." Csáky Károly: Negyedszázad a katedrán (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2000.) Azt az öt-hat gyereket el lehetett tartani Kelenye a történelmi Hont vármegye területén van, nem messzire Ipolyságtól, attól északkeletre, közvetlenül a nyelvhatáron. Ott születtem. A szomszéd falu Magasmajtény vagy Rusó (Hrusov), egy szlovák település. Északnyugatra Ipolyfödémes, Molnár Imre faluja, keletre Ipolynyék és délre pedig Szécsénke, egy nagyon szép kis hangulatos település. Ha felmegyek a falu feletti dombra, akkor, úgy szoktam mondani, hogy elém térdepel az egész Ipoly mente, rálátni a Börzsönyre, keleten a Mátrára, és jó időben, a nagybácsim mesélte, egészen a szentkúti hegyekig látni. Egy csendes kis falucska Kelenye, úgy szokták mondani, hogy isten háta mögötti, de azért a drótos nem áll meg, mert van kiút, észak felé, Födémesre. Palóc kis falu, valamikor két kastélya is volt, a Csáky-Pallaviciniek lakták. Ennek a Csáky családnak talán semmi köze az én családomhoz. Az őseim egyszerű jobbágyemberek, sőt zselléremberek is voltak köztük, és a falu nagy része pedig Csáki nevű. Elképzelhető, hogy az őseim valamikor a Csáky-uradalom jobbágyai voltak, és innen kapták a nevüket. 73
