Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy tengerjárt magyar
Mivel ennyi Csáky volt, és meg kellett különböztetni a faluban egyiket a másiktól, ragadványnevek, úgynevezett melléknevek vagy csúfnevek jöttek létre. Én inkább ragadványnévnek mondom, mert nem csúfnév volt, mindenki elfogadta, és az egyik családot, hadat így különböztették meg a másiktól. Az én ragadványnevem Bartal... Ez is egy érdekes dololog, hogy az apai nagyapám ragadványneve Bartal volt. Ha valaki kereste a falunkban a Csáky Józsefet, megkérdezték melyiket, mert volt belőle tizenkettő. Akkor azt mondták, hogy a Bartal Józsit. Azért érdekes a ragadványnévnek ez a változata, mert nagyapám átvette a nagyanyám ragadványnevét, ugyanis vőül ment a nagyanyámékhoz, és azok voltak a Bartalok - tulajdonképpen Velebnyek. Szláv hangzású név ez, „velebny pán, tekintetes, kegyelmes úr". És a Velebnyeket nevezték Bartaloknak, de mivel Csáky nagyapám oda nősült, Bartal lett. Csáky József Bartal. Eredetileg pedig Naggyano ragadványnevűek voltak. Kutatási eredményeim szerint Naggyano azt jelenti, hogy Nagy János. Nagy Jani, Nagy Janó. Ebből rajzott ki az apai nagyapám. Az anyai ősök meg Gécziek voltak, a Bodzsárok. Ez meg egy török hangzású név, ami nem volt ritka az Ipoly mentén. De hogy a Géczi ragadványnevet hol örökölték, honnan kapták, azt nem tudom. Elképzelhető, hogy ők meg a Gécziek uradalmában dolgozhattak. Édesapám őshonos Kelenyén, édesanyám részben őshonos, mert az anyai nagyanyám a szomszéd faluból, Ipolyfödémösről származik. No de hát a két falut én egy falunak is tekintem, mert a szülőfalum filiális községe volt Ipolyfödémösnek, a plébániaközségnek, és abban az időben az összeházasodás a két falu között gyakori volt. Ha valaki kelenyei meg födémösi, az majdnem egyet jelent. Csak az a különbség, hogy Födémös két kilométerrel magasabban, északabbra feküdt, még a hegyek között. Falum zömmel katolikus volt, a második világháború előtt, tehát a két háború közti időben élt ott néhány evangélikus család, de ez ritkaságszámba ment. Az én őseim mind katolikusok voltak, tehát keveredés a családon belül ilyen értelemben nem történt. Mind a két nagyapám jobbágy, illetve földműves ember volt. Ez nálunk azt jelentette, hogy tíz-tizenöt hold földje volt, jól megélt ebből. Szántóföldjeik voltak, szőlőjük, teheneik. Apai és anyai ágon is egyik-másik nagyapám bíró is volt a faluban. Az anyai nagyapám éppen a 38-as visszacsatolás után lett községi bíró, a Magyar Keresztényszocialista Pártnak volt a jelöltje. Apai nagyapám pedig ezt megelőzően volt községi bíró. Ebből adódóan is a kitekintésük szélesebb körű volt. Apai nagyapám az valamikor gimnáziumba is járt, néhány osztályt végzett, papnak szánták őt, de úgy látszik, hogy természeténél fogva korán ellentmondott ennek, de élete végéig megmaradt az érdeklődése a történelem és az irodalom iránt. Én még személyesen ismertem, az ötvenes évek elején halt meg, és ekkor már szép kis könyvtára volt. Hómann-Szekfű Magyar történelme és egyéb könyvek, amelyek falusi viszonylatban ritkán fordultak elő. Rádiója volt neki! Tehát tájékozott embernek számított. Dolgozni nemigen szeretett, inkább irányította volna a birtokot, persze ehhez nagyobb birtokra lett volna szükség. A könyveket olvasgatta, falta, és a rádiót hallgatta, meg a politikára figyelt oda, ahelyett - amint a faluban mondták -, hogy végezte volna jobban a dolgát, a földekkel és a gazdálkodással törődött volna többet. Az én falumban nem voltak jó minőségű földek, mert dombfalu, magas fekvésű település, a talaj elég köves, és nem kimondottan jól terem. Ámbár van, ami azért megtermett, a talajviszonyokhoz mérten szépen, például a szőlő, az kimondottan jól termett ezen a vidéken, és hát a rozs vagy a zab, de a krumpli is azért. És voltak jobb fekvésű földek is a faluban, a parasztnak a földjei több dűlőben voltak, akadt köztük jobb minőségű is, meg rét is, meg zöldségtermesztésre alkalmas rész is, kenderföldek is. Tehát a maga módján minden megtermett, persze nem úgy, hogy abból túlzottan meg lehetett volna gazdagodni, de a családot, azt az öt-hat gyereket el lehetett tartani. 74
