Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VI.
többiek azonban jobban szerettek volna egyelőre félreállni, azt állítva, hogy a perzsák valójában csak a szküthákon akarnak bosszút állni, a többieket békén hagyják. Az egység hiánya miatt a szküthák, tudván, hogy az ellenség nagyon erős, úgy döntöttek, hogy szövetségesek nélkül semmiképpen sem szállnak szembe nyílt csatában az ellenséggel, hanem kitérnek előle, elhajtják a jószágot, útközben betömnek minden kutat és forrást, elpusztítanak minden legelőt, haderejüket két részre osztják, egynapi járással a perzsák előtt haladva egyfolytában hátrálnak, s állandóan változó mozgásukkal megtévesztve az ellenséget, egyre mélyebbre csalják azt az ország belsejébe. Ahogy döntöttek, úgy is cselekedtek. A lakószekereket, asszonyostul-gyerekestül, valamint a nyájakat útnak indították, és meghagyták, hogy mindig északnak tartsanak. Északnak, ahol a forró délről érkező perzsáktól majd megvédi a hó és a fagy. A Szküthia földjére benyomuló Dareiosszal nem bocsátkoznak nyílt ütközetbe. Taktikájuk, fegyverük ettől kezdve a csel, a rejtőzködés, a csapda. Hol vannak? A ravasz, gyors, titokzatos szküthák váratlanul föltűnnek a sztyeppén, mint holmi kísértetek, majd hirtelen el is nyeli őket a nagy puszta. Hol itt, hol ott látja Dareiosz felbukkanni a vágtázó szkütha lovasosztagokat, amelyek aztán hirtelen eltűnnek a láthatáron. Jelentik neki, hogy északra látták őket. Arrafelé indítja seregét, ám amikor odaérnek, észreveszik, hogy sivatagba jutottak. Ez a sivatag, amely a budinoszok földjétől északra húzódik, s amelyen nyoma sincs emberi településnek, széliében hét nap járóföld. És így tovább, és így tovább. Hérodotosz részletesen ír minderről. A szküthák ugyanis, hogy harcra kényszerítsék az ódzkodó szomszédokat, úgy cikáznak ide-oda, hogy Dareiosz csapatai, őket üldözve, kénytelenek legyenek betömi a közönyösen tartózkodó törzsek földjeire. A perzsák betörése után már ők is arra kényszerülnek, hogy a szküthákkal együtt harcoljanak Dareiosz ellen. A perzsák királya egyre tanácstalanabb, végül követet küld a szküthák királyához, azzal a követeléssel, hogy a szküthák hagyják abba a menekülést, és vagy ütközzenek meg vele, vagy ismerjék el maguk fölött az ő uralmát. Erre a szküthák királya azt válaszolja, hogy nem szokásuk gyáván menekülni, ám mivel nekik nincsenek sem városaik, sem megművelt földjeik, nincs is mit védelmezniük, s ezért nem bocsátkoznak harcba. „Azért pedig, hogy uramnak mondtad magad, sírva fogsz még megfizetni!" A szkütha királyok pedig a szolgaság szó hallatára haragra gerjedtek. Szerették a szabadságot. Szerették a sztyeppét. Szerették a határtalan térségeket. Felháborodásukban, amiért Dareiosz megalázza, semmibe veszi őket, taktikát változtatnak. Úgy döntenek, hogy nemcsak köröznek, cikáznak ide-oda, hanem időről időre le is csapnak a perzsákra, amikor azok élelmet fognak keresni maguknak és lovaiknak. Dareiosz hada egyre súlyosabb helyzetbe kerül. Itt, a hatalmas pusztaságban két stílus, két struktúra összeütközésének lehetünk tanúi. A reguláris hadsereg 27
