Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VI.
zárt, merev, monolitikus struktúrája ütközik össze a kisebb taktikai szövetségek laza, mozgékony, meghatározhatatlan struktúrájával. Ez utóbbi is hadsereg, de árnyak, kísértetek, az áttetsző, összesűrűsödő levegő amorf hadserege.- Mutassátok meg magatokat! - kiált Dareiosz a pusztaságba. De csak az idegen, megfoghatatlan és határtalan föld csöndje válaszol neki. Ott áll a hatalmas hadsereg, amelyet azonban nem tud használni, amely erőtlen és semmit sem jelent, hiszen csak az ellenfél adhatna neki jelentőséget, az ellenfél viszont csak nem akar fölbukkanni. A szküthák látják, hogy Dareiosz gondban van, s követ útján egy madarat, egy egeret, egy békát és öt nyílvesszőt küldenek neki ajándékba. Minden embernek megvan a maga felismerő és értelmező kódja, amelyet leggyakrabban ösztönösen, gondolkodás nélkül húz rá a valóságra, amellyel találkozik. Csakhogy néha az új valóságra nem illik rá a kódunk, s ilyenkor az adott valóságot és annak elemeit tévesen olvashatjuk le, s így hibásan is értelmezhetjük. Innentől kezdve hamis valóságban, megtévesztő és fals fogalmak, jelek világában fogunk mozogni. Ez történt a perzsákkal is. A perzsák, végighallgatva a követ szavait, tanácsot tartottak. Dareiosz úgy vélekedett, hogy a szküthák földjükkel és vizükkel meghódolnak előtte, mert - magyarázta - az egér a földben él, és a föld terményeivel táplálkozik, akárcsak az ember, a béka a vízben él, a madár alighanem a lovat jelképezi, a nyilak pedig azt, hogy a szküthák egész fegyveres erejüket átadják neki. Dareiosz tehát így magyarázta a dolgot. Ezzel szemben Gobrüasz a következőképpen értelmezte az ajándékot: „Ha nem repültök el a levegőben, perzsák, mint a madarak, ha nem bújtok be a föld alá, mint az egerek, ha nem ugráltok be a tavak vizébe, mint a békák, akkor sose tértek haza, mert ezek a nyílvesszők fúrnak át benneteket." Ekképpen magyarázták hát a perzsák az ajándékot. Eközben a szküthák gyalogos és lovascsapatai felsorakoztak, hogy megütközzenek a perzsákkal. Imponáló látvány lehetett. Minden archeológiái ásatás, minden, amit azokban a kurgánokban találtak, amelyekbe a szküthák a halottaikat ruháikkal, lovaikkal, fegyverzetükkel, szerszámaikkal, ékszereikkel együtt temették, mind, mind arra mutat, hogy a szküthák öltözetét arany és bronz borította, hogy fémmel kivert, művészien megmunkált lószerszámaik voltak, hogy gondosan cizellált, gazdagon díszített kardot, íjat, tegezt használtak. Két hadsereg áll egymással szemben. Az egyik a perzsa sereg, a világ legnagyobb hada, a másik a kicsi szkütha sereg, amely országát védi, azt az országot, amelynek belsejét fehér hófüggöny rejti Dareiosz elől. Feszültséggel teli pillanat lehet - gondolom magamban, ám ebben a pillanatban jön egy fiú, és mondja, hogy Pierre abbé hív az udvar másik végébe, ahol egy terebélyes mangófa alatt megterített asztalon vár az ebéd.- Máris megyek! Egy pillanat! - kiáltom. Ösztönösen letörlöm izgalomtól verejtékes homlokomat, és olvasok tovább: Már csatarendben álltak a szküthák, mikor felugrott előttük egy nyúl. Ahogy ezt meglátták, mind üldözőbe vették. Észrevette Dareiosz, hogy a szküthák közt fölbomlott a rend, és nagy kiabálás támadt, és megkérdezte a körülötte állóktól, hogy mi oka lehet 28
