Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - HARMINC ÉVE HALT MEG SZILÁGYI DOMOKOS - Varga Imre: A kígyószisz virágai
Varga Imre A kígyószisz virágai bimbósan még pirosak, majd kinyílva kék színűvé válnak. A szára szúrósan szőrös, sertéi barnás vagy fehéres dudorokon ülnek. A levelek sörtések; e növényi borosta merev, fehér. A virágból kinyúló portokok kígyónyelvre emlékeztetnek. Kéken sziszeg a tálban. A fiatal virágokban a sejtnedv savanyú kémhatású, a színezőanyag ekkor piros. Az idősebb virágokban a sejtnedv semlegestől a lúgosig változik, ezért a festőanyag kék lesz. Egyszerű kísérlettel ellenőrizhető, hogy piros és kék festékanyag azonos, és a szín megjelenése a sejtnedv savassági fokától függ. Ha a kék színű virágot hangyabolyba dugjuk, a hangyák védekezésképpen hangyasavat fecskendeznek a virágra. Ahol a hangyasav a sejtekbe behatol (a harapási sebeken keresztül), ott a virág pirosra színeződik. Milyen ártatlanul kezdődik; vagy ez már inkább a folytatás; s csak a végén íródik ide, hogy ne legyen mégsem megtévesztően ártatlan a kezdet. Ám mihez képest? Amikor még nem voltunk? Amikor még szavaink sem? Amikor még nem tudtunk dallamot, formát? Dúdolgatunk a reggeli ködben, igévé váltva a földi vagy lelki sejtelmeket. Vagy belekrákogunk, ha odakint túl édeskés a hangzat. Álmodozva, ábrándozva üldögélünk, vagy inkább nyugtalanul járunk-kelünk. Ránk csönget a villamos, mert veszélyesen előtte vágtunk át a sínen a várost övező hegyek felé igyekezve. Szórakozottak vagyok. Majd meg figyelmes. Törekvésem - költőként mindent számba venni, a vers fényébe vonni, írásom is - szinte - történik magától ám: elárultam magam. De ez már a múlt. Most fejben alakítom, formálgatom, ám sehogy se jó. Majd ha leírom, gépbe kerül, kiderülhet, milyen valójában. De folyton elodázom. Az első. Az első mondatot. (íme!) Lebeg a belső térben, képek, szándékok közt. Lebegett sokáig, s milyen ártatlanul1. Terjőkekígyósziszként kedvelem a köves, laza talajt. Mások vagyok. Mindig mások. Én a másik, aki néha másít. (S rímhelyzetben - esetleg - ásít. Vagy fásít és közben a kedve vásik.) Én, az mindig más itt. A legfontosabb, most azt hiszem, ki az, aki mondja. Ebben már benne van a kiről és akinek. Múlt lett, hogy továbblüktetett egy olvasott vers dallama, s ebből indult valami személyesebb. Ahogy fűszálon a nyár végi harmat, derűs, jó szagú, szép volt a világ. (Lám, még ma reggel is kint a kert gyepén!) Virágéneket utánoztunk. (Kígyószisz és gyöngyvirág. 88
