Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - HARMINC ÉVE HALT MEG SZILÁGYI DOMOKOS - Pécsi Györgyi: Kísérlet a világ rendszerbe foglalására

Már a Garabonciás könyv versei is roppant gazdag nyelvi és tematikai gazdagodást jeleznek. Intellektuálisan is bővül a versek világa: a történelem nem csupán a közvetlen személyes emlékezet élményéből építkezik, a huszadik századi történelem helyett az ókori történelem, a bibliai idők (Takarják be nagyapát; A császár halála), az európai és a magyar középkor (Boszorkány; Szegénylegények) kapnak hangsúlyos szerepet, a versek motivikus tartományának másik végletét pedig a mai, korszerű technika (vonat, repülőgép) elemei képezik (

Magasan ciklus). A motivikus sokféleséghez roppant pazar nyelvi sokféleség társul: egyrészt a biblikus, pátoszos kifejezések mellett a népi hiedelemvilághoz kötődő, a magyar irodalom számára mindaddig kevésbé fölfedezetlen műfajok szókészletét mozgósítják a ráolvasások, rontó igék, bájolók, illetve ezek modernizált szövegvariánsai, parafrázisai, másrészt ezek a modern technika fogalmaival, a végletesen depoetizált élőbeszéddel, sőt az argó elemeivel keveredve, egymásba játszva, meghökkentő társítások révén hoznak létre egy páratlanul pazar, sajátosan hibrid jelentéssokszorozó nyelvet. A költő az idő-, a tér- és a nyelvi síkokat meghökkentően szeszélyes asszociációkkal keresztezi, s így kísérli meg a világ egészét versbe vonni és róla vallani: az emberi lét kezdeteitől a jövő képzetéig. A nyelvi és tematikai felszín eklektikussága, szövevényes burjánzása is merész formaváltással jár együtt, de a Garabonciás kötet verseit (a keretversek kivételével) alapvetően még a folklór elemeivel ötvöződő, áradó dikciójú avantgárd (expresszionista, szürrealisztikus, futurista) szabad vers uralja, amelyekben hol a folklorizáció (Szegénylegények, Boszorkány), hol az avantgárd ihletettség (Magasan) a domináns. Azonban az egyszólamú avantgárd hosszúvers sem bizonyul eléggé teherbírónak annak a hatalmas ellentmondás-hálónak és érzelmi viszonyrendszernek a kifejezésére, amely a lírai én világában kavarog - ezt majd következő kötetében, az Emeletek... egyetlen óriás költeményében kísérli meg elmondani.

* * *

Az Emeletek..., amely megváltoztatja a romániai magyar líráról kialakult képet, nyelvi, szerkezeti merészségével radikálisan új, korábbi formákhoz nem hasonlítható versminőséget hoz létre, miközben, látszólagos paradoxon, a hagyományok legteljesebb tárházát vonultatja föl. A monumentális, egyetlen kötetté komponált vers okkal kápráztatta el értő olvasóit, melyet sokféleképpen próbáltak definiálni: „költői oratórium" (Széles Klára)3, „költői szimfónia" (Pomogáts Béla)4, „verskatedrális" (Bogdán László)5, „szerkezetére inkább illik a »költemény-montázs« elnevezés, mint a ciklus" (Cs. Gyímesi Éva)6 7. Az Emeletek... kötet megnevezése sajátos szerkezete miatt valóban problematikus: mindegyik megnevezés többé-kevésbé pontosan érzékelteti a vállalkozás roppant nagyszabású természetét és egyedüliségét. Egy 1966-os, a Méliusz József Aréna című kötetéről írott lektori véleményében Szilágyi Domokos a barokk felszabadító hatását említi. Meglátása szerint a barokk nagy méretei és arányai kínálnak lehetőséget a képzelet és a formák rendkívüli változatosságára: „a gondosan megmunkált apró részletek olyan egésszé állnak össze, melyhez voltaképpen semmi közük: a rész mindig konkrét, az egésznek a jelentése min3 Széles Klára: A versszerkesztés rendhagyásai. In Sz. K. Szeged-Kolozsvár 1955-1992.1993, Bp., 50.

4 Pomogáts Béla: Nyugtalanságok egyensúlya. In P. B.: Noé bárkája. Széphalom, 1991, Bp., 202.

5 Bogdán László, [Bogdán László-Tömöry Péter]: Tanúskodás. Párbeszéd Sz. D. Sajtóértekezlet című kötetéről In Igaz szó, 1972/8. 293.

6 Cs. Gyímesi, uo. 45.

7 Visszavont remény. Sz. D. levelei Méliusz Józsefhez. Összeáll., a jegyzeteket és a tanulmányt írta: Ágoston Vilmos. 1990, Bp., 170.

78