Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - HARMINC ÉVE HALT MEG SZILÁGYI DOMOKOS - Pécsi Györgyi: Kísérlet a világ rendszerbe foglalására
Pécsi Györgyi Kísérlet a világ rendszerbe foglalására Emeletek vagy a láz enciklopédiája1 A hatvanas évek közepétől radikálisan átrendeződik Szilágyi Domokos lírai életműve, az évtized végére pedig megjelennek azok a kötetei, amelyeket az értelmezők egyhangúlag a pálya csúcsának és az egyetemes magyar irodalom kiemelkedően jelentős - legkevesebb: számon tartott - értékeinek tekintenek. Az inkább útkeresésnek, kísérletnek nevezhető Garabonciás című könyv 1967-ben jelenik meg, de ettől csak nagyon szűk időintervallum, mindössze két esztendő választja el az ominózus az Emeletek vagy a láz enciklopédiája (1967-ben) és a Búcsú a trópusoktól című köteteket (1969-ben). Ezek a maguk idejében radikálisan új szemléletükkel, rendkívül merész nyelvi, formai megoldásukkal hökkentették meg olvasóikat: a kötetek provokálják a befogadót, aki a hagyományos, lineárisan olvasható versekkel ellentétben új, aktív értelmezői viszonyt kénytelen kialakítani. E kötetek kompozíciós és nyelvi újszerűsége még a Bartók Amerikában költeményhez képest is jelentős elmozdulást mutat. Szövevényes, burjánzó, csapongó, olykor látszólag öncélú szövegelemek együttese az Emeletek... nagykompozíció, ahol a versbetéteket összefogó vezérszólam sem könnyen dekódolható, a Búcsú... keretverseinek kollázstechnikával egymás mellé rendelt szólamait pedig már merész tipográfiai elemek is terhelik. E látványos formaváltás együtt jár a költő világszemléletében radikálisan bekövetkező módosulásokkal. Cs. Gyímesi Éva megállapítása* 1 2 szerint az emberi létezés értelmébe és az értelem vezérelte létbe vetett hit megingását, illetve csődjét jelentik be e versek, s e hit megrendülése rendezi át alapjaiban Szilágyi Domokos poétikáját. Nem csupán a költő korábbi világmegváltó, teleologikus hite bizonyul illúziónak, mely szerint az ember az értelmes cselekvéssel és a költészet erejével belátható időn belül az evilági létben is üdvözíthető. Azzal a kudarccal szembesül, hogy maga a világot építő, formáló ember a számos kísérlet, erőfeszítés, áldozat ellenére sem javul, nem tehető jobbá. A költő pedig, kiszakadva, kirekesztődve a közösségből, nem hasznos akarat, s nem centruma a létezésnek többé. A megrendülés, az illúzióvesztés, a kudarc belátása fájdalmas küzdelemmel társul, s e folyamat lírai dokumentuma a három kötet. A Szilágyi Domokos halálának harmincadik évfordulójára készült összeállítás lapzártája után került nyilvánosságra a költő ügynök-múltja. Az életmű újraolvasására szükség lesz, ez a szempont azonban jelen összeállításunkban még nem jelenhetett meg. 1 Rövidített részlet a szerző Szilágyi Domokosról készülő kismonográfiájából - megírásához az NKA ösztöndíjában részesült. 2 „...a kétely mint ambivalens értékszemlélet általánossá válik, és a versnyelv minden szintjére kiterjedő változásokat hoz, ami az egységes alanyú, hagyományos lírához szokott olvasót új befogadói magatartásra is készteti." In Cs. Gyímesi Éva: Álom és értelem. 1990, Kriterion. 77
