Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - Bakugrások (Balázs Attilával beszélget Ménesi Gábor)
mányos állatmesétől, kiiktatva a tanulságot, az oktató-nevelő célzatú mondanivalót. Mi a nyúl funkciója a szövegekben?- A nyúl a kezdő motívum, ugyancsak a visszatérő. Mennyiben lesz záró is, fogalmam sincs. Rím és refrén. Funkciója a továbbvitel, a megtorpanás, két lábra emelkedés, tájékozódás és a folytatás. A mindenkit meglepő, kierkegaard-i nagy bakugrás. Séta és iramlás. Cuniculus esendő lény, meg mitologikus istenség. Minden, csak nem parabola, és nem tanulság. Hús, vér és szimulakrum. Gén és mém, látom már. Sebes járgány. Füles angyal, hát nem? Megalkottam a saját nyulamat, amelyiknek a hátán évezredet is lehet bakugrani. Foucault-ból indultam ki - akit akkoriban szerbhorvátul olvastam, ha jól emlékszem -, hogy valójában több történelem létezik. Arra gondoltam hát, amennyiben ez tényleg így van, miért ne lenne a nyulaknak legalább egy történelmük. így született az ugratós nyúl- történet, a nyúl-história, azáltal, hogy akadt egy hóbortos krónikás, aki játszik is, ám fájni is tud, mint akiről lerántották a bőrt. Része ez annak az igyekezetnek, amelyet avatott emberek zeugmának neveznek. Sajátos mellérendelés, amellyel élve egészen szokatlan, már-már képtelen dolgok érhetők el. Veszünk egy kanálnyit a sokszor természetéből fakadóan blőd, akár kimondottan ostoba humán történelemből, s apránként a nyulak elé szórjuk, mint holmi kockás granulátumot. Nyúlon áteresztve ez egészen mulatságos, kissé megváltozott, gördülékeny formában jön ki a maga módján kreatív átdolgozó másik felén. És nincs az a szilárdnak hitt istenkép se, amelyik ezzel az eljárással nem módosítható. Jóleső érzés volt így kicsúfolni a történelmet, jókora fapofával. Főleg a valamikor szentnek és sérthetetlennek beállított, sztereotípiáiban rögzült Dicső Népfelszabadító Háborút, amelyiken már gondolkodni se kellett. Távol áll tőlem, hogy azt valljam, nem folyt rengeteg vér a helyes oldalon, a helyes ügyért, azonban - főképp fiatalabb, élénkebb, továbbá érzékenyebb koromban - roppant idegesítettek a nagy, patetikus összefüggések, meg a monstre mellébeszélések. Bármelyik kanonizált dolog arra ösztönzött, hogy egy jókora, ízléstelen graffitit, vagy valami hasonlót fújjak-pacsmagoljak-eresszek rá a magam módján. így jutottam el Beuys nyuláig, hogy kapóra jött a sajátom. És félreértés ne essék: az itt említett nagy nevekhez én nem mérem magam, akár interdiszciplinárisán, csak hasonlítom kicsit, hogy megértsünk engem. Hát nem rólam van szó? Legalábbis itt.- A Cuniculus után több irányba haladhattál volna tovább: a nagyregény kiteljesedése vagy a kis formák felé. Ez utóbbi valósult meg, hiszen előbb a Világ, én ma felébredtem! című kötet, majd a Szerelem, szerelem című kisregényed látott napvilágot. Csak 1986-ban jelent meg a következő regény, a Szemelvények a Féderes Manó emlékirataiból. Ez az opus is betétek sokaságából konstruálódik: a történetfragmentumok közé meserészletek, szólásmondások, ironikus versidézetek, slágerszöveg-töredékek, mítoszparafrázisok keverednek. A Féderes Manóta« a Cuniculus tan kipróbált regénypoétika és családi legendárium íródik tovább. Mi határozza meg, hogy a magánmitológia törmelékei regényformává állnak össze, vagy kisprózák sorozatát alkotják meg?- Az író alkotói kedve a meghatározó, ha nem valamiféle külső indításra, nyomásra dolgozik, nem valami külső elvárásnak igyekszik megfelelni, mint amilyen például ma a vonzó német piac, azzal együtt a regényt írás kényszere. Egyébként van egy természetes logika, amelyik a kisebb formák felől visz a nagyobbak felé. A sorrend az én esetemben, ugye, nem elképzelhetetlen, csupán fordított. Itt az történt ugyanis, hogy mivel első jelentős szépírói nekifutásom rögtön regényt eredményezett, ha mégannyira szokatlant is, de regényt (ha más nem, terjedelmében regényt), maradt ez a másik kipróbálandó valami a próza területén: a novella meg a hosszabb elbeszélés. A novella mint kifejezés túlságosan merevnek tűnt, amolyan kötött formának, amilyen például a lírában a szonett, ha nem is annyira kötött, mindegy... Úgy gondoltam, maradok a történetnél, mint belső használatú kifejezésnél arra, amiket majd most próbálok létrehozni, és hogy még 25
