Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Agárdi Péter: „Meglett” könyv az értekező József Attiláról
Agárdi Péter „Meglett" könyv az értekező József Attiláról Lengyel András: „...gondja kél a gondolatban" Lengyel Andrást aligha kell bemutatni a Forrás olvasóinak, hiszen a folyóirat egyik leggyakrabban foglalkoztatott tudós szerzője; e tanulmánykötet írásaiból kettő eredetileg is itt jelent meg. Más témájú írásairól nem is szólva, a 2005. áprilisi József Attila-centenáriumi Fomís-összeállításban szintén két publikációja látott napvilágot. A metonimikus címadás részemről nemzedék- és kritikustársi érzületből fakad; kitűnő könyve mögött természetesen Lengyel Andrást látom-érzem felelős értelmiségiként meglett embernek, „akinek / szívében nincs se anyja, apja, / ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja / s mint talált tárgyat visz- szaadja / bármikor - ezért őrzi meg, / ki nem istene és nem papja /se magának, sem senkinek." (Eszmélet X.) Lengyel Andrásnak a kutatási témája és megközelítési módszere éppen a nagy József Attila-ciklus centrális élményrétege: az eszmélet, a gondolkodásmód, a világlátás. E kötet előszavában s a 2005. augusztusi Tiszatáj Hollósi Zsolt által készített kitűnő portréinterjúban maga is gondolkodástörténeti filológiát művelő kutatóként, gondolkodás-történészként mutatkozik be - találóan. Folytathatnám tovább is a „meglett ember", illetve a „meglett könyv" képeinek értelmezését, de egyrészt a túlbeszélő megfejtés ellene fordulna az itt és most etikai s nem esztétikai értelemben használt metaforának, másrészt nem Lengyel András-portrét, hanem könyvismertetést írok. De hogy stilárisan még agyon is csapjam a metaforát: a régóta készülődés, a beérés, a végre-megjelenés értelmében is meglett ez a könyv; szervesen növekedő-beérő termés gyümölcse a magyar szellemi életben, illetve a József Attila-tudományban. Több mint tíz éve, s ugyancsak ezeken a hasábokon látott napvilágot Lengyel első összegező igényű tanulmánya a József Attila prózai munkáiban tetten érhető, rekonstruálható szemléleti, mentalitástörténeti „logikáról" (Az „elrejtőzött világegész'' keresése), azaz - miként írásának alcíme is jelzi - József Attila gondolkodói alkatáról (Forrás 1995. 4. sz.; kötetben: Lengyel András: A modemitás antinómiái. József Attila-tanulmányok. Bp., Tekintet-könyvek, 1996). Szerencsés volt annak idején a „gondolkodói alkat" terminus technicus kiválasztása, ennek révén lehet a leginkább megragadni, értelmezni József Attila szuverén bölcseleti írásait és töredékeit, értekező prózáját. A „gondolkodói alkat" kategória telitalálat voltát bizonyítja, hogy többen átvették, legutóbb - korrekt hivatkozással - Fűzi László is, méghozzá József Attila mellett Németh Lászlóra és Márai Sándorra is „kiterjesztve" a kifejezés hatáskörét (Fűzi László: A Semmi közelében. Három magatartás. József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alkatáról. Pozsony, Kalligram, 2003) Az elmúlt évtized során azután szisztematikusan végigelemezte és elemzi Lengyel András a költő prózai szövegeinek jelentős hányadát, s ennek a műveletnek külön ösztönzést adott a József Attila-textológia „kopernikuszi fordulata", megannyi „új" szöveg előkerülése és azok új filozófiai- hermeneutikai értelmezési térbe kerülése. A filozófia napjainkban maga is elsősorban szövegek, kontextusok és olvasói ajánlatok diskurzusa s nem doktrínák konstruálása és kánonjaik ütközése. Tetejébe József Attila - gyakran töredékes - szövegei tele vannak talányokkal, tehát eleve roppant „vibráló" az egykori és a mai recepció. Lengyel értelmezései így természetszerűleg keltettek és keltenek vitákat, mint ahogy maguk is polémikus kihívások: egyrészt számos konkrét szöveg olvasatában, intertextuális jelentésük fölfejtésében, a forrás, a hatás és az újrateremtés mérlegelésében, másrészt a költő prózai, gondolkodói, tanulmányírói és publicisztikai munkássága minéműségének és minőségének megítélésében. 119
