Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Lengyel András: Kosztolányi-dubiózák
Végre a hét hosszú, és a hétfő után következik a kedd és a szerda is, sok-sok nap, mely talán a boldogtalan világnak és az ezerszer boldogtalan magyarságnak is nyújt olyasmit, melyben legalább egy időre megnyughatik. Pesti Napló 1917. június 19. A stockholmi csók 1914 nyarán az emberek sápadtan meredtek egymásra: mi történik? Akkor pedig az okosabbak, azok tudniillik, kik okosabbaknak vélték magukat, azt mondták, hogy higgadtan meg kell várni az események kialakulását, aludni kell rájuk egyet vagy kettőt, vagy hármat. Azóta aludtunk, nyitott szemmel virrasztottunk egy, két, három esztendőt, de ma sem látunk világosabban. 1917 nyarán az emberek ismét egymásra merednek, kérdően: mi történik? Az egykori okosak, kik mindig várásra és türelemre intettek bennünket, végképp elnémultak, és ismét felelet nélkül maradunk. Ezen a nyáron is oly keveset tudunk, mint három évvel ezelőtt. Legföljebb azzal a bús belátással lettünk bölcsebbek, hogy a háború soha semmi célhoz nem hoz közelebb, nem állítható a világtörténelmi fejlődés szolgálatába, még csak egy kicsiny kérdést sem oldhat meg. Az sem igaz, amit eleinte hirdettek, hogy a véres erőmérkőzés edz vagy nemesít. Ami az egyéneknek a kolera, vagy egy liftszerencsétlenség, az az államoknak, a nagy egységeknek a háború. Felgyógyulnak belőle, vagy belehalnak, egyéb nem történik. Aki szemlét tart most a világon, kénytelen erre a meggyőződésre jutni. Egymásután nyilatkoztak újra a világ katonái, vezető politikusai, békebarátai. Ijedelmes összehasonlítani ezeket az egyenetlen véleményeket és kibékíthetetlen ellentétektől teljes kijelentéseket. Mindenki a maga malmában őrölt. 1914-ben, a háború első dührohamában talán még több pontban megegyeztek, mint ma, 1917-ben. Hindenburg biztosnak tartja a németek és a központi hatalmak osztatlan és teljes győzelmét, Helfferich államtitkár a búváma- szádok eredményes rombolására mutat, és tőlük várja a döntést, Lloyd George a napnál világosabbnak látja az angol diadalt, Kerenszki a forradalmi piros zászló alatt művelteti ugyanazt, amit imént még a cári sárga lobogó alatt vittek véghez. Erkölcstelen a háború? Hiszen a forradalom sem kevésbé erkölcstelen. Anglia annak idején megvette a háborút, de a forradalmat is lepénzelte, úgy rendelte meg az orosz offenzívát, mint más egy üveg pezsgőt. Verekednek a katonák a harcvonalon, de a mögöttes országrészekben sem kisebb háborúság dúl a demokraták és arisztokraták, a béke és háború pártjai között, mindegyik esküszik a saját igazára. Még csak egyetlen kis kérdésben sem tudnak megegyezni. Közben a stockholmi pályaudvaron elcsattant egy csók. Világtörténelmi csók, melyet a német kisebbségi szocialisták meg a munkás- és katonatanács orosz küldöttjei váltottak egymással. Diesen kuss der ganzen Welt\ Egyesek ezt mondják: megváltó csók. Mások ezt: júdási csók. Mert bizonyára sokan akadnak a német meg az orosz uszítok között is, kik majd azt vallják, hogy a kálváriáját járó német meg orosz népet éppen ezzel a csókkal árulták el a békét kereső apostolok. Azalatt, míg ez a csók elcsattant, a gépfegyverek csattogtak, a csókolódzók öccsei vagy bátyjai gyilkolták egymást. Akik ma ölelnek, azok a „szabadság" nevében teszik, az emberiség jövendője érdekében és akik ölnek, azok szintén a „szabadság", az emberiség jövendője érdekében ölnek. Ölelnek vagy ölnek, de a jelszavuk azonos. Az egész világra kétségbeesés borul. Egyesek apostolokat várnak, mások pedig új hadvezéreket. Az apostoloknak eddig sok alkalmuk volt beszélni, de jóságos szavuk, sajnos, csak írott malaszt. Három év múltán kicsit belefásultunk és belefáradtunk a szavak hallásába 100
