Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Lengyel András: Kosztolányi-dubiózák
Ezek az írások, stiláris szempontból, megítélésem szerint egyértelműen Kosztolányira vallanak. Egyike-másika ráadásul tematikailag is hozzákapcsolható. így a 9. és 10. sz., D'Annunzióval kapcsolatos szövegek szorosan beletartoznak abba a sorba, amelyet az olasz íróról írott cikkei alkotnak. Mi több, a versfordítás alapja egy Corriera della Sera- ban megjelent költemény volt, márpedig magától Kosztolányitól tudjuk, hogy ennek az olasz lapnak ekkoriban rendszeres olvasója volt (vö. Füst, i.m. 487.). A13. sz. írás, a Kártya Kosztolányi ismert szenvedélyének a tárgyiasulása, könyve is van e témakörben. Az 5. sz. írás az antipolitikai érzület jelentkezésének, a megidézett költők magatartása pedig saját beállítódása visszaigazolásának tekinthető. A 14. sz. írásról, más összefüggésben, már szóltam, stb. A 12. sz. írás nagy truvája, hogy tudniillik a háborút „tapintatlanság"- ként kezeli, jellegzetes kosztolányis észjárás. S az az ötlet is, hogy háborús időkben valaki Tompa Mihályról, pontosabban egy vele kapcsolatos eseményről írjon vezércikket, Kosztolányi szerzőségére utal. Ez a 14. sz. írás (Az allegóriák kora) ráadásul párja a névvel jegyzett Allegóriának (Füst, i.m. 474-476.). S a 17. sz. (A kritika) párja is megvan, a már említett Kedves cenzor (Füst, i. m. 486-487.), amely nemcsak tematikailag tartozik vele össze, de beállítódását tekintve is. Az ilyesféle összekapcsolódások számbavétele folytatható lenne, döntőnek azonban minden esetben a szóbanforgó írás megalkotottságának módját tartom. 5 Végezetül még valamiről. Fölmerülhet a kérdés, milyen kép kerekedik ki ezekből az írásokból a publicista Kosztolányiról? A válasz külön tanulmányt igényelne - s érdemelne. Annyi azonban módszeres elemzés nélkül, pusztán az első benyomásokra hagyatkozva, is máris elmondható: Kosztolányi vezércikkíróként igazodott a Pesti Napló hivatalos vonalához, ő is a béke és a demokrácia kettős követelményének szolgálatában forgatta tollát (különösen a békevágy erős e cikkekben), de a közös törekvést egyéni, rá jellemző módon képviselte. S ez nemcsak stiláris kérdés nála: politikai hangsúlyai egyéniek. A lap vonalától való egyéni eltéréseknél mindazonáltal fontosabb annak fölismerése, hogy Kosztolányi - bár bizonyos politikaellenesség már némelyik itteni írásában is érzékelhető - egyáltalán nem mozgott idegenül a politikai témák közegében. A közkeletű vélekedések ellenében is állítható: volt érzéke a politikához. Ezt nemcsak olyan előrejelzései mutatják, mint az ország területi megcsonkításának megsejtése, de témakezelésének módja és érvelése is. Nem itt a helye annak a kérdésnek a tárgyalása, hogy milyen viszonyban vannak ezek az írások az Új Nemzedék-periódus írásaival, de talán itt sem fölösleges megjegyezni, hogy a két lap irányának éles szembenállása ellenére van átjárás az ekkori írások és a későbbiek között. Kosztolányi 1919. őszi váltása tehát korántsem olyan éles, mint hinni szokás. A cikkek gondolkodástörténeti elemzése természetesen csak majd a teljes anyag ismeretében lesz elvégezhető. Piros gyász Egy rövidke hír: „Gróf Tisza István ma reggel Gesztről a fővárosba érkezett". Este már láthatta a volt miniszterelnök, hogy az utcák fel vannak lobogózva, az erkélyekről, az ablakokról, a házak között kifeszített zsinórokról keskeny vagy széles nemzetiszínű zászlók lengenek, akárcsak a gorlicei áttörés idején. Az ő politikai arcvonala áttörését, munkapárti falanxa bekerítését és felgöngyölését örömmel üdvözli a budapesti nép, és benne az egész ország. Politikai temetésére piros ruhát ölt. 95
