Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Lengyel András: Kosztolányi-dubiózák
(Rákosi Jenő) az „irodalmi forradalmár" jellemzésére maga hoz föl: „tágítja a formákat, hogy az egyéniség minden szeszélye beleférjen, a friss észrevevések rabja, érzékekkel élő és érzékekre ható, s nem ahhoz a valósághoz húz, melyet maga előtt lát, de melyet magában érez, tehát szertelen, bátor és kósza is" (Egy ég alatt. Bp. 1977. 6.). S föltűnő, bár az előbbi jellemzésben implicite már benne rejlik képzeletgazdagsága, nyelvi szabatossága is. Amikor „direkt" politikáról ír (márpedig a vezércikkekben többnyire erre kellett vállalkoznia), a nagy dolgokat is a kicsikkel hozza összefüggésbe, a kicsikkel jellemzi. Szövegei mondattanilag mindig világos szerkezetűek, de korántsem egyszerűek: kedveli a magyarázó mellékmondatokat, ezekben fejti ki, részletezi a főmondat állítását. Szóválasztásaiban föltűnő a jelzők „színessége"; a jelzők és a jelzett szavak összekapcsolása gyakran egy-egy szín-névvel történik (pl. piros gyász). Ez a „színesség" jellegzetes, már-már azonosító erejű vonása. Föltűnő, hogy a Kosztolányi-cikk a szó szokásos értelmében nem eszme- és tételhirdető, nem valamely politikai tan kifejtése vagy képviselete jellemzi, hanem inkább apróságokból kiinduló, jelenségleíró és -értelmező: végső soron érzület- és tapasztalatközvetítő. Nem liberális vagy antiliberális, nem radikális vagy konzervatív, hanem inkább a saját tapasztalatait, megfigyeléseit szóba öntő, verbalizáló magánember, aki a külső eseményekkel találkozva azokat megfogalmazza, értelmezi, belőlük következtetéseket von le. Az alaktalant, a még nem verbalizáltat teszi át szóvá, szöveggé. S amit ír, az mindig képzeletgazdag és érdekes, tehát egyéni, jóllehet az az érzület vagy álláspont, amely így kifejeződik, nem föltétlenül élvez tökéletes egyetértést valamennyi lehetséges olvasója részéről. Ám szövege ilyenkor is „hat". A megírt tárgy viszont - azonosítási lehetőségként - igen kevéssé jellemzi ezeket a szövegeket, azonosításra így nem is alkalmas, hiszen Kosztolányi, újságírói penzumként, bármit meg tudott írni. S az azonosítás szempontjából nem is annyira az irányultság a jellemző e szövegekre, mint inkább az, amivel s ahogy ezt az aktuális irányultságot kifejezni képes - azaz nyelvi eszközei, „fogásai". 3 A most közreadandó írások egyik része, úgy vélhetnénk legalábbis, idegen Kosztolányitól, hiszen vezércikkek. Mi szól velük kapcsolatban Kosztolányi szerzősége mellett? Szini Gyulának egyik, a Pesti Napló szerkesztőségét bemutató cikke, amely a budapesti újságírók egyesületének 1918. évi évkönyvében jelent meg, a lap vezércikk- íróiként Lakatos Lászlót, Lengyel Gézát és Feleky Gézát említi meg. A jelzett vezércikkekből (mert azért ilyenek is voltak) tudjuk, hogy a laptulajdonos-főszerkesztő, maga Hatvány Lajos is írt vezércikket, méghozzá viszonylag gyakran. Bizonyosra vehető, hogy a most újraközlendő vezércikkeket a fölsoroltak egyike sem írhatta: mindannyian másként írtak, észjárásuk, mondatfűzésük, sőt még jellegzetes szavaik is mások voltak. Előfordult olykor, igaz, nagyon ritkán, hogy külső szerző is írt egy-egy névvel jegyzett vezércikket a lapba, így pl. Károlyi Mihály, akinek a politikai törekvéseit a Napló a maga eszközeivel népszerűsítette, támogatta. Ezek a szerzők azonban aligha írtak névtelenül, hiszen szerepeltetésük lényege éppen a „nevükben" rejlett. Amit pl. Károlyi Mihály megírt, azt más is megírhatta volna, de cikkének a neve adta meg a súlyát, hisz az egy pártvezér megnyilatkozása volt. Úgy vélem, az írásmód - a tárgy bármennyire politikai is - e szóban forgó cikkekben rendre Kosztolányira vall. Ennek föltevése, ha összevetjük őket a Kosztolányi által ugyanebben a periódusban írott, s névvel vagy szignóval jegyzett Őszintén szólva rovatának jegyzeteivel, vagy más, szintén jegyzett cikkeivel, mindenképpen plauzibilisnek látszik. Ám ne tagadjuk, fölvethető a kérdés, „gyanúsítható"-e egyáltalán az „apolitikus" Kosztolányi politikai cikkek írásával? A válasz egyértelműen igen. Kosztolányiné könyvéből tudjuk, hogy Kosztolányi nemcsak írt vezércikkeket, de éppen 93
